Ottóval valamikor jó 15 éve találkoztam először. Egy kollégám garázsában pihent, egy 250-es szintén veterán Simson mellett. Régóta szemeztem már a Pannóniákkal, a veterán motorokat nagyon kedvelem, főleg, ha magyar!  

 S a szemezgetésből kapcsolat lett, összekapart pénzecskémen megvettem. S Édesapám segédletével érte is mentem. A tulajnál kaptam egy gyorstalpaló Pannónia oktatást. És már indultam is. Korábban motoroztam már mindenféle géppel, amihez csak hozzá jutottam, de a Pannónia kimaradt. Ez volt az első utam, kissé lámpalázasan.Elöl robogtam én, az akkor még idegenül remegő géppel, s öregem meg mögöttem.

 Hosszas ismerkedés következett. Elsőnek csak rövid utakon szoktuk egymást. Aztán kaptunk egy defektet, s hazasétáltunk. Majd jött a bátorodás időszaka, s faltuk a kilométereket. Boldogan szívtam be a füsttel keveredő esőszagot, a mezők, erdők illatát. Éreztem magam alatt a gépet, kezemben az utat, arcomon a szelet. Élveztem minden egyes percét, megéltem a pillanatokat.

 Ottó, mert ezt a nevet kapta a keresztségben, sokáig nagyobb baj nélkül tette a dolgát. Mígnem egy nyári napon, Ráckeve felé, megadta magát. Mint később kiderült, kiégett a hengerfej tömítése. Telefonos segítségkérés után, utánfutón utazott haza.

A képen már beteg...

Nem a legbiztonságosabb sisak.../ tönkrement az óra is.../

Itt már esedékes volt egy kis szerviz...

Otthon aztán Édesapám egy darabig nézte, ahogy a gépet berhelem. Aztán szépen félretolt, és apró darabokra szedte a gépet. Majd vágott új tömítést, kent rá valami kencét, és már a helyén is volt a hengerfej. Aztán beállította a féket, a hátsó tengelyt, a láncot. Gyújtást és karburátort is állított. Majd rám nézett, s intett, indítsam. Elsőre elindult, s jókedvűen pöfögött. Apám ekkor 75 évét meghazudtolva, a nyeregbe pattant, és elporzott. Én meg csak néztem utána... Az Öreg motoros futár is volt, éveket töltött motoron. Ilyennel is járt, s szerelte eleget. De tudomásom szerint, már vagy 40 éve nem ült motoron...Vagy 20 évet fiatalodva tért vissza.

Ottó aztán garázsba került, s hosszú éveket töltött ott. Én jártam a világot, s a motor szüleimnél pihent. Amikor megállapodtam, egy teherautóval költözött velem. S egy másik garázsban pihent újabb éveket. Közben beszereztem hozzá minden könyvet, útmutatót. A börzéken vadásztam hozzá alkatrészeket, s lassan gyűlt minden alkatrész. Majd eljött az ideje, és tavaly elkezdtem rendbe tenni. Szétszedtem, és felmértem, mi kell hozzá, hogy újra járjon! Szívem szerint teljesen felújítottam volna, de erre nem volt pénzem. Azért kapott új benzincsapot, gyertyát, markolatokat, új üléshuzatot, kilométer órát, bovdeneket. Idény nyáron összeraktam, és indítottam.

S Ottó, vagy 7 évnyi állást követően, újra jár. S túl vagyok a próba utakon. Vettem rendes bukót is hozzá, s várjuk a tavaszt...