Mini kirándulásaink, III. rész : Budai séta
Gyerekkori emlékek nyomában
Gellért püspök szobra
A minap adódott egy kis szabadidőnk, s egy kis Budai sétával hasznosítottuk. Gyermekkoromban többször is olvastam Gellért püspök történetét, akit szöges hordóban gurítottak le a hegyoldalon. Szép emlékű nagyanyám annak idején fel is vitt a szoborhoz, ott mesélve el a történetet. Egy másik alkalommal Gül Baba türbéjéhez vitt el. Mindkét esemény nagy hatással volt rám. Az azóta eltelt évek során rengetegszer mentem el Gellért püspök szobra előtt, felnézve rá, emlékezve. S megfogadva, hogy majd egyszer jól felmegyek megint. Persze, ez idáig nem lett belőle semmi. Egészen addig, amíg nem lett egy pár óra szabadidőnk. Kihasználva az időrést, a gyerekkori emlékek nyomába eredtünk.
A vár, messzebbről, közelebbről
A lépcsőkön felkapaszkodtunk a szoborhoz, sok külföldi társaságában. Megcsodáltuk a kilátást, a szobort. Kicsit lehetne rendezettebb, tisztább a szobor és környezete... Budapest szép, s innen is nagyon csodás arcát mutatja felénk. A lépcsőzés nem megerőltető, érdemes felcaplatni. S aki nem rest, nagyon szép sétát tehet a hegy oldalában. Jó kis testmozgás, s közben bőven van miben gyönyörködni.
Gül Baba szobra, a rózsakert előtt
Gellért püspököt magunk mögött hagyva, megcéloztuk Gül Baba rózsakertjét. Bár éppen felújítás alatt áll, érdemes sétálgatni a környéken. A város egy újabb, csendes, régi arca tárul fel előttünk. A Gül Baba utca, mintha egy történelem könyvből, vagy képeslapból lépett volna ki. Meredek, kőborítású utca, egymásnak támaszkodó házakkal. Színes, ódon, hangulatos.
A Gül Baba utca, a felső lépcsőről
Ezzel a pár órás kis sétával újabb gyöngyszemre bukkantunk, nosztalgiáztunk. Egyszóval kis ráfordítással megint sikerült kikapcsolódni, feltöltődni. S ami a legjobb, kéz a kézben sétálva, kicsit egymásra hangolódni.
Ha mesélni tudnának ezek a kövek
Egy régi porta
Az Erzsébet híd, játékosan
Margit híd, Budai hídfő
A csomópont az Erzsébet híd előtt