Vissza a múltba

Az Árpád motorvonat Egri nosztalgiajáratának indulására igyekeztem a Nyugatiba. Bár a motorvonatot már láttam a Vasúttörténeti Parkban, de csak ácsorogni, messziről. Gondoltam, hogy megnézem, amint elindul, testközelből. Az időpont adott volt a hírlevélből, már csak a jó idő kellett hozzá. A kocsit letettem a közeli pláza parkolójában, s rögtön át is lestem a pályaudvarra, de nem láttam a jellegzetes piros- fehér gépet. Az aluljáróban már látszott a kiíráson, hogy a kilencedikről indul. Nosza, felszaladtam a lépcsőkön, és már ott is volt. Olyannak tűnt, mintha most jött volna ki a gyárból. A napsugarak szánkáztak a makulátlan tisztaságú festésen. Sehol egy folt, egy hiba, egy karcolás. Elő hát a gépet, hiszen az indulásig van még idő. Ahogy a motorvonat körül tébláboltam, mögöttem kihúzták az egyik szerelvényt. Amint elült a zaj, meghallottam egy gőzös fújtatását. No, hiszen mára sehol nem írtak gőzös menetet! Gépiesen indultam a hang után, s meglepett a látvány! A Nyugati egész csarnoka füstben állt! Balra egy gőzös okádta a füstöt, mely tempósan nyomakodott a világító ablakok felé, ott aztán szétterült, és szépen elvándorolt a pályaudvar többi részébe.

Az 314 540, az egyetlen hazai, működőképes ilyen gőzös. 1915-ben épült, a legnagyobb darabszámban gyártott magyar gőzmozdony.

A betétkocsin látszik a hosszú élet nyoma

Elsőre azt hittem, díszletbábu. Ugyanis hosszú percekig meg sem moccant, de aztán egyszer megigazította a sapkáját

Itt csepeg, ott sziszeg, jelzi, hogy él

Lassan gomolygó füst, de azért beterítette a csarnokot

A masiniszták vidám fiúk

Filmforgatás volt, abban szerepelt a gőzös egy régi szerelvénnyel. A szerelvény végén is füstölt valami, de nem láttam mi, mert az a rész le volt zárva. Ott régi ruhákba öltözött statiszták, egyenruhás masiniszták sürgölődtek. A nyitott oldalon turisták, érdeklődők nézelődtek, telefonokkal, tabletekkel fotózták a szokatlan látványt. Pár profi fotós is ügyködött a területen, elnéző mosollyal szemlélve a pórnép nyüzsgését. Időnként, amikor egy vonat távozása után kiürültek a peronok, csak a gőzös és szerelvénye uralta a teret. A pályaudvar épülete, a füst, a díszletek a múltba repítettek. S bár a pályaudvart belepte a füst, senki nem neheztelt ezért. Addig- addig bámészkodtam a gőzösnél, amig majdnem lemaradtam arról, amiért jöttem! Loholtam is gyorsan a kilences vágány mellé. A fényképezőgépről kamerára váltottam, s felvettem a motorvonat indulását. Kellemes meglepetés volt a füstös Nyugati, a nosztalgiázást nem zavarták meg az időnként a homályban megjelenő Szilik, vagy a fedett peronokon nyüzsgő Desiro és Flirt motorvonatok sem.

Az eredeti neve Tas volt, 1935-ben épült, a sorozat egyetlen túlélője. Legnagyobb sebesség : 110 Km/h, teljesítmény : 160 Kw, motor :Ganz VI JaR 170/240 

Formája akkor és most is feltűnést kelt

Patika állapotban, se egy karc, se egy folt

A szépség a részletekben lakozik. Minden porcikája művészi

S a nap folytatása sem volt unalmas, de erről olvassák el Dya beszámolóját:

http://fonixtoll2016.blog.hu/2016/04/23/lovasunnep_tatan