Múzeumok nappala
Budavári Nagyboldogasszony-templom
Gondoltam, a szabadságomból egy napot múzeumokra szánok. A Várat szemeltem ki erre a célra, s úgy terveztem, összekötöm egy kis fotós túrával. Fejembe nyomtam egy kalapot, hátamra hátizsák került, s már az állomáson is voltam. Vonattal csattogtam be a Keletibe, onnan metróval mentem tovább. A vonatút épp olyan volt, mint eddig. Rövid, és eseménytelen. A metrón se sok minden történt, Zavartalanul jutottam el a Moszkva…bakker, Széll Kálmán térre. Itt egy kicsit körbe néztem, mi újság erre? Nos, hiába a frissen felújított tér, a sok átalakítás, a zöld növények…akkora szürke, rideg felületek vannak, hogy szinte kősivatagban éreztem magam. Nekem nem jött be a dolog. A várba busszal kocogtam fel, és már ott is voltam az első múzeumnál. A Hadtörténetibe már nem ott lehet bejutni, ahol eddig. A régi bejárat lezárva. Ok, elsétálok a másik bejáratig. Itt nem lehet bemenni, adták tudtomra angolul. Hiába a hátizsák és a kalap…
Egy megtévesztő bejárat, molinók kétoldalt, információs tábla, dekoráció - csalogatja a túristát
A épületbe egy kis oldalajtón lehet besétálni, onnan pedig el kell menni a régi bejárathoz, a pénztárhoz. Nekem nem tűnik logikusnak. De biztosan van rá magyarázat. A múzeum azt adta, amit eddig is, bár én mindig egy kicsit többet várok tőle. Igazából csak azt nem értettem, hogy a 48-as részlegben, egyik dicső tábornokunk képe alatt mit keresett Mr. Pacman…miért rohangált egy beágyazott képernyőn a megszokott kis labirintusában s ette a gömböket?
Nem gondolom, hogy a tábornok kedvenc játéka lett volna...
Valamint a Hunyadi kiállítás igencsak vérszegényre sikeredett…S igen, a belső udvar! Itt mintha régebben sok - sok minden lett volna!
Ezt nagyon eltalálták!
Innen a Budapest Történeti Múzeumba vettem az irányt. Végigsétáltam a kis utcákon, néhol a sok turistával közösen hömpölyögve. Megcsodáltam a szép házakat, az öreg udvarokat. Körbejártam a Mátyás-templomot. A Halászbástyára nem mentem fel, rablásnak éreztem a belépőt! A BTM belépője sem olcsó, pláne fotójeggyel. Kaptam térképet, merre menjek, ha eltévednék, de részletes leírást nem. Kicsit kaotikus volt a kiállítás némely része, nem sok logikát láttam a rendezésben. De mit értek én a tárlat rendezéshez? Így csak sétáltam, gyönyörködtem, olvastam, s nagy örömömre sok újat megtudtam. Külön élmény volt a középkori palotaszint és az ott lévő kis kápolna. Mély csend, félhomály, és felcsendülő gregórián dalok. Ez ötös!
Itt érdemes elidőzni, nagyon hangulatos, megnyugtató
A fedett belső udvar, nagyon szép. Minden napszakban máshogy játszik vele a fény, az udvar burkolata mesésen fényes.
Miután térdig kopott a lábam a múzeumban, kint a lépcsőn hűsölve, úgy gondoltam, jöhet a BKV Múzeuma, úgy is útba esik. De ebből nem lett semmi, ugyanis elcsábított a Széchenyi könyvtár. Zichy kiállítás, vicces plakátokból tárlat, és maga a könyvtár bőven megérte a kitérőt. A recepciónál lévő úriember szívélyes, művelt. Nagyon illik ide. Megnéztem az általa ajánlottakat, majd szépen bejártam az épültet. Csodás utazás a sok könyv, tudás és a csend birodalmában. Hatalmas olvasótermek, katalógus szobák. Mindenhol könyvekbe temetkezett emberek, az egyik ablaknál egy megfáradt kutató aludt a laptopjára dőlve…
Bár fényes nappal volt, minden közvilágítás bekapcsolva maradt.
Így az egész nap eltelt fent a várban. Délutánra már bőven 10 km felett jártam a sétában, s el is fárasztott a kutyagolás. S igaz, hogy lenne még mit nézni, látni, de hazafelé vettem az irányt.Tartalmas, szép nap volt.
Idős hölgy egy régi utca, régi kapujában