Legutóbb a Mátrában kezdtünk barangolni, s bár az idő nem éppen kirándulásra termett, sok érdekeset láttunk. Útba esett Recsk, bár ide majd visszajövünk máskor, mert a latyakban nem volt kedvünk körbejárni. A  bányászati múzeum sem volt nyitva, " b" tervnek jött Sirok. A közel 300 méter magasan lévő vár álmosan álldogált a bércen. A szürke, felhős időben az egész környék csendesen, szinte mozdulatlanul várta, hogy valami történjen. A híres motoros találkozó még messze van, csak elmúlt emléke terjeng. A várhoz vezető út hatalmas táblákkal van jelölve, könnyen megközelíthető a parkoló. Mondanom sem kell, nem volt tolongás, állhattunk bárhova. A vár alsó bejáratától egy kellemes séta után jutottunk a várkapuhoz. Közben feltűnt a két jellegzetes szikla, ahová szintén fel lehet menni egy ösvényen. Az erődítményhez, mint minden rendes várhoz, tartozik egy legenda. Ezt már a kapunál elolvashatjuk. Fent találunk egy kiállító termet, információval a várlakók életéről. Végignézhetünk egy ismertetőt is a várudvar egy fedett szegletében. A váron belül a szűk és meredek lépcsőn érdemes felmászni a felső várba, ugyanis a kilátás meseszép. A vár látogatható területe nem túl nagy, de aki nagyobb sétára vágyik, az egy kiépített úton kívülről is körbe járhat. Visszafelé is kellemes séta várt ránk, főleg, hogy betértünk a vár alatti étterembe. Kezdetben ketten voltunk csak, s a kissé bátortalan felszolgáló. Menükből lehet válogatni, az árképzés rendben van. Az ételek finomak, és laktatóak az adagok. Ebéd után elkocsikáztunk Mátraderecskére, megnéztük az érdekes hangulatú települést. A strandot és az üdülőtelepet, no és persze az elhagyott állomást. Erről később majd még beszámolok. Itt is van egy vár, vagyis várrom, Kanázsvár őrtornyának maradványa.  Sirokra nem csak a találkozó miatt lehet és kell eljönni. Csendes, hegyes - dombos táj, apró falvak, a múlt darabkái kínálnak erre felé izgalmas túrautakat, kirándulási helyszíneket! 

A Barát és Apáca szikla

Még nyomokban van hó, de a szél nem csípős már

A vár bejárata, mögötte van az információ és a pénztár. A vár építése a tatárjárás utáni időkre tehető, volt főúri és királyi erősség is. Egy időben a végvár rendszer része, Eger 1552-es viadala felértékelte a szerepét. Eger későbbi eleste megpecsételte a sorsát, harc nélkül török kézre került. Majd a török uralom után elvesztette jelentőségét.

A zegzugos várudvar

A felső várba vezető lépcső

A várfal tövében van egy ösvény, ami körbevezet

A kiállítás egy része, egy kovácsműhely

A belső kiállítóterem, bepillantást enged a várlakók életébe, jellemzően a török időkből

A vár alatti vendéglő beltere