Vasúti híd Tiszaugnál

Amióta lelkesen igyekszünk felfedezni a Tisza vonzáskörzetét, azóta vonz az itteni vasút sajátos hangulata. A környékbeli vonalak, szinte halottak, legtöbbször csak a kihalt és elhagyott vasutat látni. Pedig csodálatos vidéken kanyarognak a vágányok! Van itt egy több vonalból álló kis kör, ami a 130 - 146 - 147-es vonalakból áll össze. Ha az utazó végigmegy a Lakitelek - Kiskunfélegyháza - Szentes - Kunszentmárton útvonalon, jellegzetes és szép Tiszai tájon utazhat, több Tiszai átkeléssel. Ha lenne saját szerelvényem, mondjuk egy Bzmot, biztosan szerveznék itt kiránduló vonatokat!  

Csépa, az üres állomás aszalódik a hőségben

Adta magát az ötlet, hogy a következő vonatvadászat helyszíne itt legyen! Cserkeszölő közelében, Csépán indult a kaland. Csépán az úton haladva egyszer csak feltűnik a sorompó, mellette az őrház. Letérve az útról csakhamar elérjük az állomást. A nap erősen aszalja a környéket, a levegő vibrál, nem mozdul semmi. Az állomás kihalt, bezárva minden. Sikerült pont akkor jönni, amikor semmi nem mozdul...Na ma itt nem lesz vonat fotózás!

Minden vibrál a hőségben

Csépa sorompói

Az őrház, ahol szintén megállt az idő

Az állomáson és őrházban is rend van. Nincs szemét sehol. Az asztalon szolgálati telefon, két elemlámpa melyeken áll a por, lehet évek óta nem használta senki. A széken egy napszítta láthatósági mellény, talán szét is esne, ha hozzányúlnánk. De a telefon melletti okmányok frissen nyomtatottak, jelzik, hogy van itt azért élet!

Csak késő délután jön majd erre szerelvény.

De aztán ránéztem a telefonra, s megláttam a közelben, Lakitelken egy Daciát. Nosza, kapjuk el! Évekkel ezelőtt már találkoztunk vele, akkor is egy tartályvagonnal kocogott. El is indultunk felé, de közben megálltunk a Tiszaugnál lévő hatalmas hídnál. A hídfőnél lévő őrház elhagyott, lepusztult. A híd üres, csak a kopásnyomok árulják el, hogy itt van közlekedés. A hídról pazar a Tisza látványa, és az ártéri erdő madárdaltól zajosan keretezi a képet. Tovább haladtunk Lakitelek felé, hogy lencsevégre kapjam a szerelvényt.  Nem jártam sikerrel, már kihúzott az állomásról, mire oda értünk. Nosza, menjünk utána! Kiskunfélegyházánál sikerült elkapni, no nem azért, mert olyan gyors volt!. Hanem azért, mert megálltunk pár helyen. 

A csendes nyári Tisza

A híd építésének felirata a hídfőn

Ezt sem tegnap rakták le

Az őrháznak csak a falai vannak meg, a környéke szemetes

Amire vadásztunk, egy korábbi kiránduláson készült képen

A híd után Lakitelek volt a cél. A  Dacia, mint említettem elment, de érdemes volt körbenézni itt is. A már megszokott rend és csend fogadott az állomáson. 

Állomásépület

Tiszakécske felé is vezet a vágány, az a 145-ös vonal

Egy vízdaru, ilyen sincs már sok helyen

Egy félre állított tehervagon

Az állomás mellett emlékpark van, egy korábbi állomásfőnök emlékére

Hűs pihenő várja az utasokat

Ez pedig tovább haladva, Tőserdő megálló

Tiszaalpár állomás, elhagyva, lezárva.

Kiskunfélegyházán sikerült utolérni a Daciát, de elbújt a rendezőn. Itt azért van élet, tehervonatok állnak a tárolókon, Usgyi és Bzmot terület ez. Az állomás itt is régi, de tiszta. S az egyik sarokban egy összefújkált Abmot álldogál. Teljesen leromlott állapotban, élete végen már  a pályafenntartást szolgálta. Pályaszámát lefestették, nem tudtam megállapítani honnan került ide.

A helyi művészek alkotása

Usgyi, Bzmot és a Dacia, amit követtünk

Az igen csak kopott 460 013 bujkál a háttérben

Indulásra készen

Tovább haladva a vonalon jön Csongrád, majd Szentes. Most nem mentünk tovább, ugyanis korábban jártunk már ott. Szentest a vasútbarátoknak kötelező felkeresni, kedvcsinálónak olvassák el :

http://menetszel2016.blog.hu/2016/07/29/vasuttorteneti_emlekhely_szentes

Az idő közben jócskán eltelt, így ismét Csépa felé vettük az irányt. A kedvenc hídon, a Csongrádi pontonon mentünk át, és igyekeztünk elkapni a Csépára tartó Bzmotot.

A messzeségből lassan, mint egy délibáb, feltűnik a járat

A szerelvény érkezése előtt az állomás személyzete már a helyén, feléled minden.

A lassan készülődő vihar elől kocog tova. A sorompókezelő is a helyén már, szabd az út

Az okos telefonnak hála, azért csak volt vonatfotózás Csépán!

Másnap tettünk egy kis kitérőt, elhagyva ezt a kis kört. Tiszakécske felé mentünk, ahol hasonló hangulatú a táj. Tiszakécske ismeretlen volt számunkra, élvezettel fedeztük fel. Van holtágból kialakított horgászparadicsom, strandfürdő, és csodás homokos Tiszai strandja is, szépen kiépítve. De nincs már kisvasútja, az ugyanis 2009 óta nem üzemel...

A Gyermekvasutat a városban még jelzik a táblák, de az indóház már üres, elhagyott. A vágányok néhol még megvannak, de több helyen átvágták, felszedték.

Néhány elfelejtett műtárgy emlékeztet a vasútüzemre.

Vasútállomás, Tiszakécske

Mellőzöttsége és helyenkénti elhanyagoltsága ellenére, érdemes lenne " kezdeni" valamit az itteni vonalakkal. A Tisza idegenforgalmi vonzása erős, s helyenként tapasztalható "retró" hangulatot meg lehetne lovagolni. A vasút segítségével olyan szemszögből lehetne bemutatni a tájat és a kis falvakat, ahogy másként nem lehet. Egyenesen a Tiszai élettér belsejébe látva...

A vasút és a Tisza adott...