Nyílt nap az Autóklubnál
Jellegzetes épület, előtérben a régi Sárga Angyalok
A hétvégén benéztünk a Magyar Autóklub rendezvényére, a központba. Több veterános rendezvény is volt a ebben az időpontban, valahogy sikerül mindig többet egy napra tenni. A hírdetés egész jó programokat ígért, s mivel korábban volt Autóklubos kötődésem, s jó pár emlékem is, meglátogattuk ezt a rendezvényt.
Veretes napsütés és mérsékelt tömeg fogadott a Breda József utcában. A napsütésnek nem annyira, a tömeg hiányának jobban örültünk. Az Autóklubhoz mérten nagyszabású rendezvényre számítottam, de inkább családiasnak mondanám a hangulatot.
A lényeg - számomra - a veterán járművek voltak, s az már csak hab volt a tortán, hogy az Autóklub szervezte a napot. A belépésnél feltűnt egy gőzmozdony, nem is tudtam, hogy van itt egy, de ha van, rossz hely nem lehet! A bejárattal szemben volt a Rali rajtja, közelében rögtön pár érdekes veterán autó!
Hillman, egy csipet Anglia
A Hillman márka képviselői álltak a napsütésben a mozdony előtt, majd tovább haladva a versenyre érkezett autók sorakoztak. Javában zajlott a regisztráció és a rajtszámok kiosztása, közben az érdeklődők megtekinthették az autókat. A sor elején, szerintem a rendezvény legszebb autója állt, elhomályosítva minden mást: egy tűzpiros fecskefarkú Skoda illegette magát! Ragyogó festés, vakító krómok és olyan beltér… Szóval, ha ez az autó nem kap valamilyen díjat, nincs igazság!
Édesapámnak is volt belőle, egy kék és egy fehér
Bárhonnan nézzük, meseszép
Varázslat Skoda módra
Amikor még tudták a Skodánál, mi a szép
Volt ott Lada, Renault, és a fura kád-szerű NSU sem lógott ki a sorból. Akadt egy szintén makulátlan állapotú Volga is, csak a színe miatt nem nyomta el a többi autót. Motorból kevés volt, talán három, ha előkerült. Újra belefutottam egy MG B-be, a héten már a másodikba! Még mondja valaki, hogy ritka…Ez egy piros színű gép volt, s ha azt írtam a másikról, hogy adja az érzést, akkor ez egyenesen mágiát gyakorol!
MG B, a héten már másodszor
Itt még rajtszámra vár
A vezetéstechnikai pályán lelkes autósok próbálgatták magukat, s autójukat. Pörgéseik és csikorgásaik elismerést váltottak ki a nézelődőkből. Az érdekes formájú épület felé sétálva egy Mercedes csoport álldogált, kicsit kevesebb figyelmet kapva mint a többiek, pedig mutatós darabok voltak. Az épület tövében egy mini kiállítás keretében régi és új Sárga angyalok voltak megtekinthetők. Én nagyon hiányoltam a sorból egy Izst és egy Wartburgot is.
Vezetéstechnikai tréning
Az USA autógyártása is képviseltette magát, egy irtózatosan hatalmas Impala megjelenésével…
A meleg ellenére megvártuk a rajtot is, hogy lássuk mozogni is a veteránokat! A szervezés itt egy kicsit gellert kapott, a bejáratnál ugyanis senki nem terelgette a népet. Gyalogosok ki - be, érdeklődők autóval szintén befele, közben a versenyzők meg kifele…
Talán a legöregebb, egy Adler
NSU, egy különc megjelenésű autó
Amikor még a Fiatéknál is tudtak rajzolni, ilyen szépség született
Méltóságteljesen hömpölyög a Volga
Piroska is útra kel
Skodákon kedvelt szín a piros, a rajt előtti pillanatok
Minden induló kínosan ügyelt a megjelenésre, mintha a szalonból jönne
LADA FOR EVER !
Az NSU hátulról, mint Jetson kocsija
A legkisebb is számít
Rajta van még mit csinálni, s biztos szép lesz
Volt egyszer egy Autóklub
Szigetszentmiklós, IX-es kapu, Gyári út. Gondolom, a régebbi lakosoknak ez sokat mond, főleg abból az időszakból, amikor az Autoklub egyeduralkodó volt a vizsgáztatás terén. Itt kerültem szüleim révén közvetlen közelébe, s estem szerelembe az autókkal. S nem csak vizsgaközpont volt az a hely, hanem közösségi tér is.
Sok vidám percet töltöttem ott, s a dolgozók is legtöbbször vidáman ugratták egymást, s az autósokat is. Alkatrészek találtak új gazdára, s a rendszeresen összegyűlő szerelők itt vitatták meg érdekes eseteiket, vagy kértek éppen tanácsot egymástól. Persze, akinek az autóját megvágták, az lógó orral távozott. A vizsgasor körül téblábolva, a legtöbb autó típushibáiból egy lexikonra valót szedhetett össze az ember. A dolgozók szinte családias hangulatban, közösségként éltek, a kisebb súrlódásoktól eltekintve.
A vizsgasor mesterei nagy titkok tudói voltak, s urai a jó minősítéseknek. Volt egy két autótípus, amitől nagyon ódzkodtak. Az egyik az a Skoda volt, amelyet ha megláttak „Tarkapitykés – áttételes, egyszerűen tökéletes! „ felkiáltással fogadtak. A legtöbb autóra csak ránéztek, s tudták mi a baja. Legtöbbjükkel jó ismeretségbe kerültem, s lett pár atyai jó barátom is annak köszönhetően, hogy egy családtagom is dolgozott ott. A nagy csapat, már ahogy én emlékszem, az alábbiakból állt : Pusztai, Bogya, Nyári, Lukács, Zavadszky, Horváth, Ligeti… sajnos nem biztos, hogy mindenkire emlékszem! S az is kár, hogy páran már nincsenek közöttünk…
S a szerelők, a teljesség igénye nélkül: Noszka, Füle, Kovács, Schmidt, a Szabó testvérek, Ficzere, Razdira, Lerner, Takács…közülük sincs már meg mindenki, s van, aki már felhagyott a szakmával.
S mikor megkérdeztem tőlük, hogy milyen autót vegyek? Hosszasan hallgattam, melyiket miért ne …. Valahogy úgy éreztem, nekik nem volt jó autó! Kivéve talán Lukács Ferit, aki R4 fan volt, s az ma is. Véleménye szerint az R4 –nél csak szebb autót csináltak, jobbat nem. Mindig volt belőle neki vagy kettő, s most is azzal jár. Bár volt neki ősöreg BMW-je is, mindjárt kettő…
Jó hangulatú hely volt, ahol a szakmájukat mesteri szinten végzők dolgoztak. S eszembe jutott még valami… A két kutya, akik a telepen szolgáltak. Két befogadott korcs jószág volt, érdekes nevekkel. Az egyiket Vincének, a másikat Zsoltnak hívták. Mindkettő egy-egy főnökről kapta a nevét.
Aztán, ahogy lenni szokott, lassan leépült az állomás. Bár autóból nem lett kevesebb, vizsgáztató hely egyre több lett. Ma már csak az épület van meg, a sokáig ott tárolt Autóklubos konténert elvitték, a zászlókat lehúzták. Kíváncsi lennék, hogy az évekig ott tárolt Wartburg Sárga Angyal ott van-e még.
