Látkép a határnál, a csendes Ipoly

Van az országnak egy szeglete, mely rejtőzködik, s szemérmesen takargatja látnivalóit. A határvidék csendjében megbúvó táj ez, ahol egy kedves folyó kanyarog, és élteti környezetét. Az Ipoly, a maga bársonyos csendes folyásával, jellegzetes színével indokolatlanul háttérbe szorult más folyóvizeinkkel szemben. A táj, amin átkanyarog, majd kicsattan az élettől. Az itt élők kihasználják a folyó adta életerőt, s gazdálkodnak szorgosan. Dús legelők és szántók, bármerre is haladunk. Érdemes erre jönni, s kirándulni egy nagyot! A gazdag élővilág, a csendes falvak és csodás táj felejthetetlen élményekkel ajándékoz meg mindenkit.

Arra felé tartunk, Vámosmikola a cél 

Még a tomboló nyáron, egy pénteki napon, ültem az irodámban. Ki - ki pillantva az ablakon, erősödött bennem az érzés, hogy menni kell! El valahova, valami csendes és szép helyre. S azt is tudtam, hogy még aznap, munka után nekivágunk!  Így is lett, feleségemmel kora délután már robogtunk is. A célpont az Ipoly volt, rendszeresen megfordultunk itt már korábban is. Volt, hogy csak amikor nagy kört mentünk, érintettük egy picit, de volt, hogy egészen a málnásig mentünk, s még tovább...
Gyorsan leküzdöttük a várost, s Szob után kezdődött a kaland. Hangulatos utak vezetnek erre, csodaszép fasorokkal, és ártéri legelőkkel. Az egyik kanyarnál , Ipolydamásd után van egy parkoló, itt szoktuk meglátogatni a folyót. Most is így tettünk, igaz sikerült belegyalogolni a csalánosba! De sebaj, állítólag jó a reumára! Ami elsődlegesen feltűnik, az a csend, amiben szinte hallani lehet a folyó siklását a mederben. Aztán a túlpart, amely már egy másik ország része...

Forgalom alig van a fák alkotta alagútban

    Csend és béke

Kemence közelében

Különleges érzés átnézni a szomszédba, ahol ugyanez a békesség honol. Az Ipoly sokak kedvelt horgászhelye, feljebb sok horgász tanyázik, de rendre találkozunk egész sátortáborral is. Az út jó darabon követi a folyó vonalát, majd Letkésnél beljebb húzódik. Letkésnél, ha elmegyünk Ipolyszalka felé, és átkelünk a határon, a hídról is megcsodálhatjuk a folyót és árteret. Tovább haladva Ipolytölgyes irányába, egyre jobban kitárulkozik a táj. Látszanak a hegyek vonulatai, lábaiknál a szépen művelt földek, s az ártéri ligetes erdők zöld foltjai gyönyörködtetik a szemet. Sűrűn megálltunk nézelődni, fotózni, gyönyörködni. Vámosmikola előtt aztán egy sajnálatos baleset miatt útlezárás volt. Úgy döntöttünk, nem várakozunk, hanem keresünk valami kerülő utat, így egy korábbi kirándulás helyszíne felé mentünk, Nagybörzsönybe.

Egy félreeső utcában tanulmányozni kezdtük a térképet és a GPS-t. Közben a kocsmában valami hangoskodás támadt, nyílt az ajtó, s valaki, láthatólag nem önszántából az utcára került. Itt hangot adott a méltatlan bánásmódnak, elég hangosan, egyéni nyelvezetet használva. Erre előkerült egy másik úr is, bentről. Igen érdekes vitába kezdtek, széles mozdulatokkal. Erős késztetést éreztünk, hogy ne tervezgessünk tovább! Otthagytuk a civódókat és irány, épp itt egy utca! Elindultunk a szép aszfaltos úton, a GPS és a térkép szerint is jó irányban.
Óvatos haladás közben nézegettük a házakat, majd gyanakodni kezdtünk, hogy mégsem jó irányba megyünk. Az út egyre szűkebb volt, aztán már nem is volt aszfaltos. Majd egyszerre csak úgy tűnt, egy gazdaság udvarára vezet minket, az akkor már erősen sáros és gödrös csapás. Hirtelen jött egy éles kanyar, s rögtön a falu mögötti szántóföldön voltunk, egy traktorok által kijárt dűlőben. Jobbra kukoricás, balra napraforgó, elől sáros dágvány, Josie meg ugye, még mindig nem terepjáró, hanem aszfaltra termett „dáma”. No, de nem hátráltunk meg, gyerünk tovább ! Feleségem megkérdőjelezte a döntésem, de én magabiztosan mutattam a szembe jövő autósra : " Nézd, ő is átjött, nekünk is menni fog! " Azt már nem árultam el neki, hogy kicsit szorongtam, ugyanis az a másik, terepjáróval volt! Nézte is, mit bóklászunk erre.  

Balra napraforgó, jobbra kukorica

Mit ne mondjak, kicsit kalandos volt a Vámosmikolára érkezés, s főleg sáros, de a csodás táj kárpótolt mindenért. Egészen Ipolyszögig kalandoztunk a folyó mellett, időnként letérve a partra. Így esett meg az, hogy egyszer csak megláttam egy kilátót. Na, oda el kell menni! Igen ám, de a gáton nem szabad, út meg nincs, de van legelő és traktornyom! Tehát ismét terepen haladtunk, egy szarvasmarha legelőn át . De odaértünk, és megérte !

Persze útközben van ezer látnivaló, amit most nem említettem. Ha erre járnak, nézzék meg Tésát, és Kemencét kihagyni is nagy hiba lenne! Nézzenek szét alaposan, de arra készüljenek fel, hogy ide vissza fognak jönni !