Május a nagyobb utazások hónapja volt, így országjárásunk során Sárvárt elhagyva, a 834. számú úton értünk Sitkére. Ha feleségem nem említi, magamtól talán nem is jövök erre. Míg a település felé tartottunk, elmesélte, hogy itt zenei fesztivált szoktak rendezni, melyről bevallom, eddig nem is hallottam, pedig idén már a 32. Rockfesztivál lesz megtartva. A falu kápolnája  híres, s nem csak a szépsége okán,ugyanis a kápolnát a teljes pusztulástól egy példaértékű összefogás mentette meg. Az ötlet Balázs Fecó és Kovács Ferenc érdeme, mégpedig hogy mentsék meg a kápolnát a zene erejével. Széleskörű összefogással - mely igen ritka -  létrejött az egyesület: összefogtak az egyházzal és a Műemlék Felügyelőséggel, s a koncertek bevételének segítségével varázsolták ismét széppé az építményt.

A kápolna nagyon szép, igaz ottjártunkkor csak kívülről láttuk. Egy dombon magasodik,  a koncerteknek helyet adó rét szomszédságában. A kápolna mellett parkoltunk le, s alaposan körbejártuk. A kápolnától nincs messze a Kastélyfogadó sem, mely szintén megér egy sétát. Korábban itt várkastély volt, majd a sok átépítés után nyerte el mai formáját.

Sitkét is megnéztük azért: kedves falu, szép környezetben, Lassan búcsút intettünk a tájnak, és elindultunk visszafelé, amikor az út mentén feltűnt két tábla.. Az egyik a Kissitkei fogolytábor emlékhelyet jelzi, de az elvadult környezet miatt nem sikerült felkeresni. A fogolytábor az I. Világháborúhoz köthető, 1915-ben létesült, orosz és szerb hadifoglyok voltak itt, átmeneti jelleggel. Az elhelyezés erősen kifogásolható körülményei miatt aztán a tábort hamarosan felszámolták.

Nem sokkal távolabb egy másik jelzés is az erdőbe mutatott, egy másik háborús emlékhely felé. A fák között kanyargó úton több, félig kidőlt tábla jelzi az irányt. Az erdő csendjében búvik meg a „Zsuzsanna-vonal” egy rekonstruált darabja: lövészárok, épített fedezékkel, homokzsákkal és drótakadállyal. A második világháború végjátékához tartozó időszakban épült a vonal, célja az előre törő Szovjet csapatok megállítása lett volna, de azok menetből áttörtek rajta.

A háborús emlékhely  /kép: vaol.hu/

Lassan újra eleredt az eső, így visszamentünk Sárvárra. A város már régi kedves ismerős, megismerkedtünk már a várral, fürdővel, a sétányokkal. Szép napokat töltöttünk el itt régebben. Most csak megálltunk egy rövid pihenőre, aztán haladtunk is tovább.