Holt Tisza, Tőserdő

Utazásra a hétköznapok a legideálisabbak, főleg autóval. Most is így időzítettünk, egy kis ügyintézést követően csütörtökön útra is keltünk Cserkeszőlő felé. Nyár lévén a városban is gyér volt a forgalom, de ahogy távolodtunk, még kevesebb autóval találkoztunk. A vidéki utakon szinte senki sem járt, kényelmes tempóban értünk célba.

Cserkeszőlő sokszor szerepelt már a blogon, s mivel nagyon szeretjük, amikor csak lehet, eljövünk ide. Ezen a vidéken szinte megállt az idő, alig-alig változik valami. S ha éppen mégis, csak egészen pici mértékben. Alaposan bejártuk már a környéket, s megfogott minket a nyugalom és az állandóság. Maga a fürdő is szinte változatlan, bár néhány étterem bezárt, s több lett a szállás, de a hangulat a megszokott.

Az úton kihelyeztek egy trafiboxot, és lett közlekedési lámpa is a központban. Megváltozott a benzinkút arculata, és lefestették a régi jelmondatot a benzinkút melletti telep falán, de kora reggel ugyanaz a Rába-Steiger dübörög ki a földekre, mint 10 éve. Az autószerelőnél is még ott állnak a Wartburgok, Moszkvicsok, s néha még egy Lada is elgurul erre.

Délután érkeztünk meg, s a hőség elől a szállás hűvösébe menekültünk. Délután áttettük a székhelyünket a strandra, s hamarosan az egyik hűs medencében fürödtünk. Tömeg nem volt, csak a szokásos strand zajok, és illatok. Később áttelepültünk az egyik melegvizes medencébe, ami nekem személyes kedvencem, s igyekeztem alaposan kiélvezni a gyógyvíz hatását.

A Cserkeszölőn talált termálvíz szerintem az egyik legjobb, szinte azonnal érezhető a hatása. A komplexum kicsit retró hatású, de soha nem bántóan sok az ember, s kellemesen lehet pihenni. Igaz, a belépőjegyek árai nem maradtak változatlanok, egy család pénztárcáját erősen megterheli.

Másnapra aztán változás állt be az időjárásban, mi pedig kirándulni indultunk. Ismét felkerestük Kengyelen a szélmalmot, amit nem is olyan régen hoztak rendbe újra, de azóta megint lassan a feledésbe merül, a domb elég gazos, ahol a malom áll. Az ajtók előtti rácsokon lakat lóg, de azért a résen át be lehet lesni a malom belsejébe is.

Innen elautóztunk Mezőtúrra, ahol a Kossuth tér visszarepít minket a múltba, s a református templom dominanciája megállásra késztet mindenkit. A Hortobágy-Berettyó átfolyik a városon,  a vizes élőhely is sok szépséget tartogat.

A szinte néptelen úton értünk el Gyomaendrődre, ami a holtágakkal és  Körössel szintén egy turista paradicsom.

Szarvason is jártunk már, jól ismerjük a várost és környékét, hajóztunk a Holt-Körösön is. A Szent Korona kikötőnél álltunk meg, s tettünk egy sétát a parton. A mocsári ciprusok igazán egyediek, s akár a vízről, akár a partról nézzük őket, csodásak. Az új építésű étterem szép és csalogató lett, de az árképzése még Budapesten is homlokráncolást okozna…

Ezek után inkább Cserkén ebédeltünk és egy kis szieszta után újra a vízé volt a főszerep.

Este még elindultunk egy kicsit tekeregni, felkerestük Tiszakürt mellett a parti pihenőt. A padon ülve néztük a lusta folyót, hallgattuk az ártéri erdő hangjait, amíg le nem ment a Nap.

Szombatot a hazaútra szántuk, egy kis tekergéssel egybekötve. Lakiteleken áthaladva, átadtuk magunk az ismerős hangulatnak: békés házak, a csendes Tősfürdő, s legalább 10 évvel ezelőtt már fotózott Bedford az egyik telepen. Minden ugyanott és ugyanúgy…

Felkerestük az egyik legszebb Holt-Tisza szakaszt, ami mindig ámulatba ejt. A hatalmas víztükör, rengeteg horgászladikkal, tavirózsák a part mellett, vízimadarak sokasága, finoman zúgó erdő, s pár csobbanás a vízben... Mintha egy Fekete István regényben lennénk.

Az állandóság itt is látszik, talán csak a strand fürdőzésre kijelölt része lett kisebb, s több a tavirózsa, de minden maradt olyan, mint volt.

Kecskemét felé vettük az irányt, de még előtte bevetettük magunkat a pusztába. A Csukás-éri főcsatorna apró hídját néztük meg, no és persze a tájat. A főcsatorna vize magához vonzza az állatvilág minden erre élő egyedét, izgalmas nyüzsgést teremtve ezzel.

Kecskeméten pihentünk meg legközelebb, rápillantva a Szélmalom-Csárdára, amely nem igazi malom, csak külsőleg emlékeztet rá, belül más malmok berendezéseiből találunk elemeket, így a Tiszasasi malom szerkezetének egy része is itt van. Elgurultunk a Kecskeméti Kisvasút telephelye előtt, ami lehet, felébred majd Csipkerózsika álmából, ha minden jól megy. Most ebből még semmi nem látszik, de a hírek biztatóak. 

A belvárosban ettünk egy könnyű ebédet, s egy rövid séta után hazafelé vettük az irányt.