Mámai-Holt Tisza

Az élet úgy hozta, hogy ismét pár napot Cserkeszőlőn töltöttünk. És ahogy eddig mindig, most is úgy szerveztük a napot, hogy délelőttönként kiránduljunk, és délután, mikor már nem tűz annyira a Nap, akkor menjünk strandolni.

Az időjárás most elég szeszélyesre sikerült délelőtt: mire elértük a Tiszát Baksnál, esett az eső. A külső hőmérséklet harminckét fokról egészen huszonegy fokig zuhant. Üdítő volt a friss zápor, s mire Mindszentről átjött a komp, már alig pár csepp hullott alá. A kompátkelés igazán különleges volt, a Tisza pedig varázslatos. A víz nyugodt, szinte tükörsima volt, s a túlparton a buja, zöld rengeteget csak a kikötő épülete „zavarta meg”.

Mindszenten jártunk már korábban, de a Tisza felől még sosem érkeztünk. Mártélyt vettük célba, s közben a zivatar ismét elért minket, hatalmas felhőszakadásban kutattuk fel az itteni szélmalmot. Legutóbb még körbe volt állványozva, most már fess szélmalomként díszelgett, s bár vitorlái nincsenek, így is szép.

Szélmalom szakadó esőben, Mártély

Csak egy autó árválkodott előtte, senkivel sem találkoztunk, így pár fotó után eljöttünk. Mártély sok érdekességet tartogat, a híres ártéri ösvény mellett a településen is érdekes körülnézni.

A lassan kitisztuló időben Szegvár következett, elsődlegesen itt is a szélmalom miatt. Kedvelt rész a Kurca partja, a régi várfal és ódon épületei egyedivé varázsolják a települést.

A szélmalom szégyenlősen bujkált egy tér szélén, az útról alig lehet észrevenni,  utazásaink során korábban el is suhantunk mellette.

Szegvár

A kerítése letaposva, kidőlve. Az egykor szép zsindelyes tetőt kikezdte az idő, külső szerkezeti elemei pusztulóban. Az ajtón figyelmeztetés, hogy omlásveszélyes a hely. Az ablakok koszosak, alig lehet belátni, azt ki sem lehet venni, belül milyen állapotok uralkodnak.

Évekkel ezelőtt rendbe szedték, kiállítást is berendeztek benne, de mára mintha elfelejtkeztek volna róla.

Szegvárt elhagyva frissen aratott földek mellett haladtunk, kísérőnknek szegődött a „pusztametró”, ami Szentesre tartott.

A következő kirándulásos napon Békésszentandráson áthaladva úgy döntöttünk, felkeressük a Gödény-halmot. Bár hatalmas tábla jelzi, mint turista látványosságot, elég lehangoló a környezte. Az odavezető úton mezőgazdasági telepek, szántóföldek váltogatják egymást. Az új autópályán átvágva aztán egyszer csak ott vagyunk a hamisítatlan alföldi tájban. Korábban tettek ki információs táblákat, kis fahíd vezet át az árkon, kopjafa is helyet kapott itt. Most a hatalmas gazban csak egy kis ösvény vezet el a dombhoz, a táblán már olvashatatlan az írás, a festések leperegtek, a kis fahíd erősen törődött állapotban szomorkodik. A dombra valaki rendszeresen feljár terepjáróval, mi gyalogosan kapaszkodtunk fel. Mivel az Alföldön vagyunk, csodálatos panoráma tárul elénk minden irányba. Jobb is, ha a távolba nézelődünk, mert a dombon sok a szemét, ételmaradék. Mára úgy néz ki, nincs gazdája a helynek.

A Körösök vidékén tett mostani utazásunk során meg sem tudtuk számolni, hány csatornán, élő és holt Körösön keltünk át. A táj igen változatos, a vizek, és a körülötte lévő rétek, mezők rengeteg élőlénynek adnak otthont.

A sok érdekességből most csak pár dolgot emelnénk ki. Békés például olyan zegzugos településszerkezetű, mintha tiltották volna a várostervezést errefelé. A szűk utcákon kanyarogva hirtelen kerülnek elő szép, régi épületek, templomok, vagy éppen a pálinkafőző vasúti múzeuma.

Tarhoson egyszer csak egy makulátlan állapotú legenda, egy K701-es traktor pompázott az út mellett. Aztán a településen elbújva akadt itt még két kastély is, és egy Zenepavilon. Az épület kastélyra hajaz, egy ligetes erdővel körülvett út vezeti oda a látogatót. Messziről lerí róla az elhagyatottság és az elmúlás.

Az 1950-es évek elején épült, de mára üresen, leláncolva, töredezett ablakokkal és rozsdásodó, egykor csodás kandelláberekkel várja sorsa jobbra fordulását. A falain elhelyezett táblák lassan felfedik a múltját, és azt is, hogy micsoda érték volt (és lehetne megint)  ez a hely.

Minden nyugodt volt, a fákon halkan zenélt a szél, madárdal alig csendült, mindent áthatott a vidék csendje: eszményi hely pihenésre, elvonulásra, a belső béke meglelésére.

Az úton tovább haladva lassan előtűnt Vésztő, s amilyen szép a városháza, annyira lehangoló volt az állomáson kiállított motorvonat külseje.

A Holt-Sebes-Körös partján találjuk a Vésztő-Mágor Történelmi emlékhelyet. Még a Covid idején voltunk itt, akkor nem lehetett megnézni.

A Holt Körös olyan zöld, nem is hiszi el a kiránduló, ámulatba ejtő színeket produkál a folyó.

Az emlékhely kiállításai egy pillanat alatt visszavisznek minket a múltba. Szinte mindent megtudhatunk a vidék történelméről, a régen elmúlt emberek életéről. Az ásatási kiállítás nagyszerű, igazi kuriózum. A romkert szabadon bejárható, s a kiállítás képeit ideképzelve, szinte láthatjuk az egykori templomot is…

S ami külön jó hír, itt a belépti díjakkal sincsenek elszállva, viszont a büfé hagy némi kívánnivalót maga után….

Addig tekeregtünk, amíg egyszer csak a Berettyó partján találtuk magunk, s a túloldalon Szeghalom igazán szép temploma toppant elénk.

 Nem volt időnk mindent alaposan megnézni, de annyira szép és megkapó a vidék, hogy biztosan visszatérünk egy alapos ismerkedésre.

Hazafelé Csépa mellett felkerestük a Mámai-réten lévő pihenőhelyet, ami a Mámai-Holt Tisza partján található. Csépa különleges helyet kapott szívünkben, nagyon megszerettük az idők folyamán. A települést elhagyva, elérve a holtágat jobbra letérve a kis bekötő úton a régi ártéri földekre jutunk. Érdemes a pihenőhelyet a hosszabbik úton felkeresni, a földek felől. Itt elhaladunk két elhagyott tanya mellett, s viszonylag normális földút már oda is vitt minket. Van itt egy kilátó, amiről sehova sem látni, mert körbenőtték a fák… Viszont van egy kellemes rét, több pihenőpad is, valamint mosdók, amelyek zárva vannak. A kirándulás alkalmával szép környezetben pihenhet meg az utazó, hiszen innen nincs már messze az Ellés monostor romja sem, a pontonhíd is a közelben van, azon túl meg Csongrád és egy másik mesevilág.

Ebbe az augusztus végi kirándulásba most a cserkeszölői strandoláson kívül ennyi fért bele, tovább gazdagítva emlékeinket.