Szekszárd nagyon keveset szerepelt nálunk, pedig sokkal több említést érdemelne. Korábban, amikor erre jártunk, rendre elkerültük, hiszen amikor Pécsre tartottunk, pont előtte fordultunk el a hatos utat követve. Amikor Bátaszékre, Gemencre, Cikóra mentünk, akkor is csak érinettük, pedig sok szépséget és látnivalót, eredeti hangulatot rejteget ez a város, s mind megéri a látogatást.

Úgy emlékszem, elsőnek akkor csodálkoztunk rá a városra, amikor egy karácsony délután befutottunk, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt. Olyan igazi, hamisítatlan, nyüzsgő vásárt nem találtunk, viszont finom fánkot, csendet, szép kapualjakat és kisvárosi kedvességet igen.

Később, a Covid alatt sokat jártunk erre, s megismetük az ország egyik legjobb pizzázóját.

Egy útifilmből ellesve felkutattuk az érdekes szurdikokat, a Kék kápolnát, a kápolna kilátót, és bejártuk a belvárost.

De igazából a város lelke a legutóbbi látogatásunk alkalmával fedte fel magát előttünk. Most egy születésnapi ajándék utazás révén, különvonattal érkeztünk a városba a szüreti felvonulás idején.

Szüreti felvonulást láttam már jópárat, s néha meg is mosolyogtam, amikor szőlőt sosem művelő települések tartottak ilyen rendezvényt.

 No, de Szekszárd híres bortermő vidék, s itt aztán van létjogosultsága egy ilyen rendezvénynek, s gondoltam, hogy meg is adják a módját, de amit itt találtunk, az felülmúlt minden elképzelést.

Érkezés után felmentünk a Bati-kereszt kilátóhoz, hogy innen is megcsodáljuk a panorámát. A kilátó, és a környék szépsége megérte a látogatást már magában is, de találtunk itt valami mást is.  A kilátó mellett tűzrakó hely van kialakítva, pihenőpadokkal és asztalokkal. Az egyik, ami feltűnt, hogy milyen rendezett, eldobált szemét nélküli a rét. A másik pedig a bekészített tűzifa, az előkészített szép nyársak, és a kihelyezett favágó eszközök. Úgy vettük észre, errefelé az emberek másképp gondolkodnak, és más értékek szerint zajlik az élet.

Átmentünk a Remete kápolnához, ami egy igazi szépség, kár, hogy a bejárat le van zárva, igaz,  a kálvária felől még szabadon megközelíthető.

Van előtte egy szép rendezett játszótér, s feltűnt itt is valami! Egy kisebb játékboltra való játék sorakozott a homokozó körül, arra várva, hogy valaki játsszon velük! A legtöbb helyen reggelre ezekből aztán semmi sem maradna, mindent elhordanának, de itt ezek a játékok is békésen várják a gyerekeket.

Eddig is tudtuk, hogy Szekszárd egy jó hely, de egyre biztosabbak lettünk benne. A kalandozásunkat aztán a Prometheus parkban folytattuk, ahol megnéztük a különleges szobrokat. Közben lépten-nyomon a szüreti fesztivál programjaiba botlottunk. S igen színes kis kavalkádba csöppentünk, ami nagyon szépen felépített és rendezett volt. Kezdődött azzal, hogy a gyerekek és fiatalok részére egész városnyi körhinta, ugarálóvár, Ciklon, Dodgem és ki tudja még, mi minden volt még összegyűjtve. Kicsit tovább sétálva jöttek az árusok, majd az étkezdék, aki megéhezett, biztosan talált magának való ételt. Még tovább haladva aztán komolyodott a kínálat, szép lassan bekúsztak a művészetek, s a Béla Király téren ott állt a színpad, színvonalas műsorokkal. S az egészre feltéve a koronát, ott volt a bor udvar!  Körben a múzeumok, mint megannyi virágszirom, csatlakoztak a központi eseményhez.

A Vármegyeháza nyitott kapukkal, állandó és ideiglenes kiállításokkal várta a közönséget. Mi végig sétáltuk az egész sokadalmat, benéztünk ide- oda. Aztán egy kedves kis helyen megebédeltünk, majd feleségem kiválasztott egy múzeumot, amit meg szeretett volna még nézni. A Wosinsky Mór múzeum egy csoda! A már eleve múzeumnak épített épület már a kinézetével hozza az alap hangulatot. Bent pedig kedves és felkészült dolgozók fogadnak, akik cseppet sem tolakodóan, de alaposan és gyorsan elmondják, amit kell. Aztán utunkra bocsátottak a múzeumban, ahol akkor éppen csak ketten voltunk. A gazdag kiállítási anyag bepillantást enged a vármegye múltjába, bemutatja az egykori emberek életét, használati tárgyait. A régi polgári Szekszárd is megelevenedik, mint egy időutazáson. Minden ragyog, minden gondosan elhelyezve, a rendelkezésre álló tér galériákkal bővítve. Elbűvölve értünk a kiállítás végére, s szokásunktól eltérően még vásárfiát is vettünk. Ha másik múzeumot nem is, de ezt mindenképp nézze meg, aki erre jár!

A szüreti felvonulást nem néztük meg, mert hatalmas tömeg kezdett arrafelé tódulni. A felvonulók népviseletéből láttunk párat, ez alapján a felvonulás is páratlan lehetett.

Így az egész napot Szekszárdon töltve, s belelátva a város igazi lelkébe, még jobban megkedveltük, megszerettük. Hangulatos, különleges, kincsekkel teli hely, s az itt élők szeretik és becsülik városukat.

Kellemesen elfáradva sétáltunk le az állomásra, ami példásan rendezett és tiszta volt. A helyi alkalmazott egy csikknek sem kegyelmezett, s szigorú arccal ügyelt a tisztaságra. A MÁV viszont nem nagyon készült a fesztiválra, az időnként bekocogó Desirók körül kialakult pár tömegjelenet. Csak a név hangzatos: Gemenc InterRégió. Azért a jelentős tömegeket vonzó eseményre talán nem sima egy egységes motorvonat dukált volna…

Mi megvártuk, míg a Kadarka expressz útra nem kelt velünk, s a szép emlékekkel eltelve robogtunk haza.