A tavalyi szekszárdi vonatos kirándulás során a vonatablakból megláttunk egy érdekes kálváriát s most jött el az ideje, hogy hétvégén fel is keressük. Feleségem azonosította be pontosan a helyszínt, így jutottunk el Mözs településére, majd a kálváriához.

(Igaz, előtte még a Szelidi-tó jeges világát csodáltuk meg, majd Baja főterén pihentünk meg a délutáni napsütésben.)

Bevallom, a település neve nem volt ismerős, arra sem emlékeztem, jártunk-e erre valaha kirándulásaink során. Mözs igazából Tolna városának része, egészen egybe érnek, és 1989-ben egyesítették a településeket. Mivel Tolnát már érintettük, áthaladhattunk itt is korábban.

A vonat ablakából látott kálvária a temető mellett, a vasút és a földek által határolt kis domb oldalában található, a mezőgazdasági telep hátsó bejáratához vezető földúton lehet megközelíteni.

A kálvária építését 1840-re teszik, egy helyi forrás az ide betelepített sváb lakosokhoz köti a létrejöttét. A 2000-es évek elején adakozásból felújították, mai formája ennek köszönhető. A kálvária alsó részén egy kis kápolna van, benne egyetlen szoborral, erősen megkopott képekkel. A domboldalon egymás mögött állnak a stációk, rajtuk színes festett képek. S majdnem a vasútnál áll a három kőkereszt, lezárva a teret.

Látogatásunk idején még volt egy kis hó, amiben számos állat nyoma látszott, a mezők felől a falu felé vezettek, és vissza.