Végre előkerült a napsütés és kellemes kiránduló idő, mi pedig elindultunk a Balatonhoz. Kezdetben az volt a terv, hogy teszünk egy kört a tó körül, de ez most is változott út közben.

 Az első nagyobb megállás a Fűzfői-öbölnél volt, a magaslaton. Ez a terület egy beépítetlen rész, földutakkal, ahol sokan sétálnak kutyáikkal. A dombokról szép kilátás nyílik az öbölre, s akár távolabb is nézhetünk, ha Balatonfüred felé fordulunk.

Miután kinézelődtük magunk, tovább haladtunk a part mentén élvezve a csodás időt. Tihanynál futóversenybe botlottunk, s még Zánkánál is találkoztuk versenyzőkkel. Zánkán lementünk a partra, s a strand mellett az egyik padon kiültünk a vízpartra. Ketten voltunk csak, s élveztük a széles vízfelületet látványát és hallgattuk a hullámok zaját.

Tovább indulva változott a terv, elhagytuk a tavat és a Káli-medencében folytattuk a kirándulást. Itt is ismerős tájon jártunk, szeretjük ezt a vidéket is a rengeteg rommal és egyéb szépséggel. Mindszentkállán van egy kis boltocska, ahol vásároltunk már elemózsiát korábban. Akkori tapasztalatunkra alapozva megnéztük milyen finomságot tudunk beszerezni. Kicsit szegényesebb volt a választék, de azért akadt számunkra ennivaló.

Az ebédet a Haláp hegy parkolójában ettük meg, úgy hogy közben a mesebeli kilátást nézegettük. Innen tiszta időben páratlan a panoráma, végig a tanúhegyek szegélyezik a láthatárt, mögöttük a Balaton párája sejlik fel. Az ebéd után nekivágtunk a Tanösvénynek, ami egy kicsit kaptatós, de mindenképp érdemes felsétálni! A kőbánya maradványában betekintést nyerhetünk az egykori csodás hegy belsejébe.

Bár a bányászat a hegyet tönkretette, viszont adott helyette egy geológiai szempontból páratlan szabadtéri kiállítást. Halápon igen változatos formában láthatóak a megszilárdult lávaszálak, van itt vízszintes, függőleges és lefelé tartó is. Hegyestűn például ezeket függőlegesen láthatjuk csak.  Valójában egy hatalmas mesterséges kráterben sétálunk, s lépésről lépésre látunk valami érdekeset. A felső részen szobrokat találunk, s a kilátóba is felkapaszkodhatunk. A látvány pedig az egyik legszebb tájképet kínálja az országban.

Innen Ajka felé kanyarodtunk, s egy új irányból értük el a várost, ahova igazából be sem mentünk.  Jobbról kerültünk Úrkút felé, s közben az egykori bányászat enyésző maradványait figyelhettük meg.

Úrkúton van egy igazán érdekes építmény, a Beton torony, ezt szerettük volna megnézni. Többször is nekifutottunk a földutaknak, kaptatóknak, bár mostohák voltak a körülmények Tuckó szépen megbirkózott a terep kihívásaival. De a toronyhoz csak nem jutottunk el, az egykori zagytó talaja erősen felázott, nem kockáztattuk a további sárdagasztást. Visszajövünk majd, mert van más felfedezni való is.

Mivel már délutánra járt az idő, ráálltunk a hazavezető irányra, s nyolcas úton Székesfehérvár felé vettük az irányt.

Tartalmas egy nap volt ismét, sok megtett kilométerrel, változatos vidékeken.