Az elmúlt időszak csavargásaiból maradt két érdekes célpont, amit az akkori útviszonyok miatt nem tudtunk megközelíteni.

Most adott volt a lehetőség, így célba vettük Jászberény külterületét, hogy felkeressük a  Peresi Kisboldogasszony Kápolnát. A környékbeli tanyavilág hitéletének kiszolgálására építették 1908-ban. Igyekeztek vigyázni rá, de a belvíz hatására 2010-ben erősen megrongálódott. 2011-ben újjáépítették, s azóta  ékesíti a pusztát.

Az odajutás jó időben az oda vezető földutakon egyszerű, de esős saras időben nagy kihívás, bár a térkép pontosan jelöli a helyét. Lakott területtől távol van, ezáltal csendes is, s a földeken nagyon sok állattal lehet találkozni, két kisebb őz csordát is láttunk, s számtalan mezei nyúl is elvágtatott erre-arra. A bokrok rogyásig voltak mindenféle madarakkal, s pár ragadozó is körözött fent. 

A közelben rábukkantunk a Sinka keresztre, amely törötten is szép, csak kár, hogy elhanyagolták a környezetét. Mellette közvetlenül vadetető és itató van kialakítva. Ez is könnyen elérhető egy földúton, a térképen pontosan van jelölve.

A környéken található, már a rendes út mellett, a Jászberényi Négyszállási kápolna, amit ottjártunk idején is éppen gondoztak. Folytattuk a kalandozásunk Jászdózsa felé, itt az úttól balra van a Boldogasszony-halma.

A Jászdózsa – Erk – Zaránk – Tarnaméra – Boconád útvonalon mentünk tovább, szinte lépésben áthajtva a falvakon. Tanulságos egy útszakasz volt, erősen szembetűnő, mennyire leszakadóban van a vidék gazdaságilag. Sok a romos, elhagyott ház, elhanyagolt portákat látni mindenfelé. Még a máshol százával látható választási plakátokból is alig van errefelé.

Boconád mellett aztán újra bevetettük magunkat a pusztába, hogy felkeressük a Pusztafogacsi Nepomuki Szent János kápolnát. A kápolna építési idejét 1776-ra teszik, a helyi földbirtokos család, az Almásy család építette. Az övéké volt a Tarnamérai kastély is, melyet már korábban felkerestünk. Akkoriban errefelé népes tanyavilág volt, amely aztán elnéptelenedett, mára csak a kápolna, mellette az öreg temető és a kőkereszt maradt. Ez kápolna is sanyarú sorsú, többször megrongálták, berendezését, tetejét ellopták. Jelenleg külsőleg rendbe téve áll a kis dombon. Nagyon különleges épület, mert az oldalán egy külső, szabadtéri szószék is található.

A kápolna meglátogatása után még tettünk egy rövid kört a környező földek között vezető utakon, s ismét rengeteg vaddal találkoztunk. Elég kontrasztos volt itt is a táj: a friss szántáson dolgozó új traktorok és az összedőlt gazdasági épületek érdekes egyveleget alkottak.

A továbbiakban Tarnazsadány – Nagyfüged - Karácsond útvonalon futottunk be Gyöngyösre. Ezen az területen is a korábban már tapasztaltakkal szembesültünk, kézzel fogható a szegénység. Gyöngyösön aztán vettünk egy kis elemózsiát, és a Gyöngyöspata felé vezető út egyik szegletében a kocsiban elfogyasztottuk. Nem maradt más hátra, mint hazafelé venni az irányt.