Az időjárás mostanában eléggé változatos, s nem mindig kedvez a kirándulásoknak. A hétvégén mindenképp ki akartunk mozdulni, így az időjárási térképet tanulmányozva megcéloztuk a Kunságot. Korábban találtam itt egy különleges templomot, ami felfedezésre érdemesnek tűnt.

A Kunpusztai Református Templom a kiskunsági tanyavilágban, valóban a puszta közepén áll, s mint ilyen, az országban ez az egyetlen. Az itt élő emberek legkülönlegesebb vallási emléke az 1901-ben, neoklasszicista stílusban épült egyhajós templom. A felépülését közadakozás és a Baksay Sándor kunszentmiklósi püspök adománya tette lehetővé. 

A templom és közvetlen környezet gondozott, egy korábbi felújításnak köszönhetően jó állapoban ...

Tíz évvel ezelőtt figyeltünk fel a Törley-mauzóleumra, született is belőle akkor egy poszt. Tíz év után visszatértünk, hogy megnézzük mi változott azóta.

Budafok egy különleges hely, izgalmas sétákat lehet itt tenni, bőven akad látnivaló és érdekesség. A számtalan pince, alagutak, egykori barlanglakások, zegzugos utcák és az igen változatos építészet egyedi hangulatot kölcsönöz ennek a városrésznek. Vasárnap, kihasználva a napsütést, felmentünk a jellegzetes épülethez. Amikor tíz éve itt jártunk, lehangoló állapotokat találtunk. Ezzel ellentétben örömmel tapasztaltuk, hogy a telek rendezett, kicserélték a rácsokat és egy tájékoztató tábla is van a kapunál. A ma divatos kód telefonnal történő beolvasása ...

A tavalyi szekszárdi vonatos kirándulás során a vonatablakból megláttunk egy érdekes kálváriát s most jött el az ideje, hogy hétvégén fel is keressük. Feleségem azonosította be pontosan a helyszínt, így jutottunk el Mözs településére, majd a kálváriához.

(Igaz, előtte még a Szelidi-tó jeges világát csodáltuk meg, majd Baja főterén pihentünk meg a délutáni napsütésben.)

Bevallom, a település neve nem volt ismerős, arra sem emlékeztem, jártunk-e erre valaha kirándulásaink során. Mözs igazából Tolna városának része, egészen egybe érnek, és 1989-ben egyesítették a településeket. Mivel Tolnát már érintettük, áthaladhattunk itt is korábban.

A vonat ablakából látott kálvária a temető mellett, a ...

Ahogy szó volt róla, induljon is az új sorozat!

2016. 2016.január 12-én került fel a blogra egy írás, amely Hatvan vasútállomással szemben lévő vontatási telepen tárolt két gőzösről tett említést.

Nézzük meg, mi a helyzet tíz év elteltével?

Tíz éve egészen más képét mutatta Hatvan a vasút szempontjából, még sűrűn jártak ott Szergejek, Csörgők, Dácsiák és természetesen Púposok is. Ismerkedve az országgal, a vasútfotózással, egyre többször álltunk meg itt, s mindig akadt érdekesség. Itt készült az első NOHAB fotóm a Kárpát vasút gépéről is.  S a sok nézelődés során vettem észre az állomás túloldalán veszteglő gőzöst, majd a takarásban lévő másikat is, s ebből lett aztán az említett ...

Az úgy volt, hogy elindultunk Pécsre, de közben megálltunk Szekszárdon. Itt meg úgy döntöttünk, hogy bevetjük magunkat a kis falvak közé, és felkeresünk egy különleges templomot. Természetesen Pécsre nem jutottunk el, de ilyen sűrűn megesik, hogy máshova érkezünk, mint ahogyan terveztük eredetileg.

Szekszárd után Bonyhádnál hagytuk el a főutat és irány a havas táj. Ez még a nagyobb havazás előtt volt, és csak néhol volt hó. Szászvárig változatos, néhol havas, télies tájban autóztunk, majd az érdekes nevű Tófű felé vettük az irányt. Szászvár és környéke igen egyedi hangulatú, a várkastélyról korábban már írtunk, érdemes felkeresni.

Ahogy haladtunk egyre tovább, úgy csendesedett a vidék. Egyre kevesebb volt ...

Esztergom

Az egyik hagyomány nálunk, hogy a karácsonyi ünnep előtti pörgést lehetőleg elkerüljük. Decemberre nagyrészt végzünk az előkészületekkel, vásárlásokkal, így nem keveredünk tömegbe, minimalizáljuk az idegeskedést, s csendesen ráhangolódunk az ünnepre.

Az ügyes időbeosztás lehetővé tette, hogy karácsony előtt, és alatt legyen időnk barangolni az országban.

Szponzor nem jelentkezett a felhívásra, ezért feleségem egy közeli ismerősének segítségével sikerült Tuckót műszakilag biztonságos állapotba hozni. Az ütközés hagyott rajta esztétikai sérülést még, de a szépészeti beavatkozás majd január végén történik.

Így hódolhattunk a szokásos tevékenységünknek, felkereshettünk pár karácsonyi ...

Úgy vártuk a szombatot, mint a Messiást, az utóbbi napok nagyon negatívra sikerültek, rajtunk kívül álló okokból. Szerintem csak valamilyen nagyon extrém időjárás akadályozott volna meg minket abban, hogy útra keljünk.

Reggel aztán nem sokat henyéltünk, indultunk is, csak a Balatonnál álltunk meg. Siófokon, a csendes parton kicsit átmozgattuk magunkat, majd elindultunk az eredeti célpont felé.

Szeretünk ilyenkor is a Balatonnál csatangolni, rendkívül csendes és hangulatos. Bár elég ködös, borult volt az idő, ez nem okozott gondot. Szántód közelében a Molyhos Tölgy pihenőterasz volt megcélozva, innen szerettünk volna megcsodálni a kilátást. Korábban még nem voltunk itt, de a képek alapján vonzó lett.

Sajnos a kilátóhoz ...

A második Szerbiai kiruccanás kiinduló pontja Szeged volt. Szeged már sokszor szerepelt a blog oldalain, de most nem a városé volt a főszerep. Amikor Szegedről hazafelé indultunk, úgy terveztük, nem a megszokott útvonalon megyünk haza, hanem teszünk egy kis kitérőt.

Csólyospálost vettük célba, mert a térképen láttam egy érdekes elnevezést: Varangykő – földtani bemutatóhely.

A helyszín könnyen megtalálható, ahol a településnek vége, és kezdődnek a puszták, ott találjuk ezt a furcsa helyet.

A hely elnevezése az itt kialakult különleges kőzetről történt. Ritka és védett természeti jelenség, a szikes élővilágnak köszönhetően képződött érdekes tulajdonságú kőzet. A követ a régi kővágók kézi erővel ...

Az egyik őszi kalandozásunk során Veszprémben ejtettük meg a bevásárlást, és úgy döntöttünk, hogy valami szép helyen fogunk ebédelni. Mivel hazafelé tartottunk a 8-as úton, feleségem ötlete az volt, hogy Őskün, az általunk kedvelt szépséges templom mellett, a patak partján lévő egyik asztalnál fogunk ebédelni. De mint annyiszor, most sem így lett, ugyanis ahogy lehajtottunk az útról, észrevett valamit a távolban.

Eltérve az eredeti útiránytól, jobbra elindultunk a dombok között, s hamarosan föld úton tekeregtünk, majd sziklás lett alattunk a talaj. A táj változatos volt, dombokkal, sziklákkal, s mindenfelé az ősz pazar színeit láttuk.

Amit feleségem meglátott, az egy mérőtorony volt, amely a Péti-hegy tetején trónolt. ...

Ez a település gyakran utamba került főiskolás éveim alatt, és azóta is utazásaink során, de leginkább csak áthajtottam rajta. A település neve összefonódott egy kellemetlen emlékkel, amiről persze a település maga nem tehetett, csak az onnan származó egyén. Ez hosszú évekig így is maradt, sosem keltette fel az érdeklődésemet egészen addig, míg feleségem cége nem rendezett itt csapatépítőt. Mivel én mentem érte, kénytelen voltam meg is állni, s körbe is nézni.

Egészen pontosan a pincehegyen volt a nevezetes esemény, amiről tudtam, hogy létezik, de sokat az út felől nem mutatott, így amikor befordultam és nekivágtam a domboldalnak, meglepetésemben azonnal meg is álltam! Az egyik bokor mögött egy makulátlan állapotú ZIL pihent ...