A FedEx gépe pihen a távolban

A hétvégén repülőnapot tartottunk. Már régóta terveztem, hogy kimegyek egy fotózásra, a reptérre, s most sikerült megvalósítani. Bár gondoltam arra is, hogy a terrorveszély miatt nem lesz majd olyan egyszerű, de tévedtem. Háborítatlanul kószálhattunk a kerítés mentén. Szép tiszta ég és napsütés fogadott. Amikor odaértünk, meglepett, hogy az elsőre kihaltnak tűnő környék egész mozgalmas. A kerítés mellett mindenfelé találtunk embereket. S nem csak a repülés vonzotta ki őket, hanem számtalan más foglalatosság. Volt, aki csak napozott, olvasgatott. Néhányan lovagoltak, vagy lovas kocsival járták a dűlőket. Egy csapat fiatal távirányítású autóval kergette a port, mások kutyát sétáltattak. S eddig tartott a nézelődés a kerítés ezen oldalán. Az egyik Wizz Air gép elmozdult az állóhelyről, s magához rántotta a tekintetem.

A nekifutás első másodpercei

Szépen kitaxizott a torony elé, majd komótosan ráfordult a pályára. Állt pár másodpercet, majd felbőgtek a hajtóművek. Egy pillanatra megbizsergett a tarkóm, ahogy eszembe jutottak az emlékek. Amikor még a kerítés másik oldalán, a gépek között dolgoztam. Vagy amikor az egyik Tu-134 fedélzetén, egy pilótavizsga alkalmával, mint hiénázó élveztem a nekifutást! Közben a szép festésű gép egyre gyorsuló iramban rohant el előttem, majd orrát az égnek emelve felszállt. Rádöbbentem, hogy nem csak bámészkodni jöttem, hanem fotózni is! Nosza, elő a gépet! S jöttek is a többiek sorban.

Ami szép, az szép

Az elemelkedés pillanatai

Irány a mesés Egyiptom

Sok gépet láttam már, de itt csak ámultam

Az Emirates kecses Boeing 777-300-as gépe pont szembe fordult velünk a pálya végénél. Mindig imádtam a gépek pontosan tervezett körvonalait, s most is volt mit csodálni. A kerítés mellett egészen közelről lehetett látni, hallani mindent, s a kerozin égett szaga újabb emlékeket hozott elő. Kicsit később körbejártuk a kerítést, s késő délutánig csodáltuk a felemelkedő gépeket.

Javításra váró madarak

Régi idők gépei, egy TU-154 maradványai és egy L-410