M6 - üres mint általában

Az év legelső napján ott folytattuk, ahol előző évben abbahagytuk és ismét útra keltünk. Mert ahogy a mondás tartja: " mit az év első napján csinálsz, jó eséllyel a többin is azt fogod".
Az első úticélnak egy elhagyott templomot szemeltünk ki egy olyan vidéken, ahol még nem jártunk. Paksig eseménytelen volt az út, forgalom alig, a táj ismerős. Paksot elhagyva szinte néptelen falvakon kanyarogtunk keresztül, majd pontos útbaigazításért a GPS-hez fordultunk.

Egy különleges helyi "élőlény", szinte a semmi közepén

Innentől aztán igazán kalandossá vált az utazás, ugyanis a GPS (Google térkép alkalmazás) Uzd végén bevitt minket az erdőbe. De még ha csak az erdőbe vitt volna! De nem, ennél galádabb terve volt! A Donát-patak mentén vezetett minket, egyre néptelenebb környéken. Tulajdonképpen idilli volt a környék, dombok, ligetes erdők, patakpart és csend. Amikor másodszorra akart minket belevezetni a felduzzasztott patakból képződött tóba, kezdtük úgy érezni, tervez ellenünk valamit!

Itt autónak nincs út

A harmadiknál már biztos voltam benne, vízbe akar fojtani. Majd, miután látta, hogy nem megyünk a kocsival fürdeni, adott végre egy új útvonalat. No, ebben sem volt több köszönet, mert egyre keskenyebb, és rosszabb volt az út. Néha az aszfalt is eltűnt alólunk, s több volt a sár, mint a szilárd burkolat. Próbálkoztunk, erre is arra is, végül átkeltünk a tavon, egy gáton, majd megálltunk egy nagyobb sártenger szélén, de a célhoz nagyon nem jutottunk közelebb.
Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a "civilizációba", és keresünk másik útvonalat. De ha már olyan sokszor akart minket a tóba veszejteni, megálltunk nézelődni a tóparton. Itt közben meg is ebédeltünk, s tájékozódtunk egy keveset.

Ez egy enyhe gázló volt, a többinél semmi sem látszott, csak a víz

Igy kiderült, hogy ahova tartunk, oda csak úgy vezet be, az sem ez. Nem volt mit tenni, visszamentünk Uzdra, és onnan Kölesd – Kistormás – Varsád – Gyönk útvonalon haladtunk tovább. Az út kárpótolt az előbbi tévelygésért, ugyanis nagyon tetszetős. Művelt dombhátak, erdősávok, kis falvak, jó levegő és vidéki csend volt mindenütt.
Gyönk után nemsokkal egy domboldalban az Inkey kastély torzója tűnt fel. Igazából csak kusza maradványok vannak, ha a neten nem írják, hogy itt egy kastély volt, nem gondolná senki a romokról. S ezután nem sokkal elértük a 63 119-es számú utat, az egyetlent, ami bevezet a zsákfaluba, Udvariba.

A bekötő úton haladva lassan feltűnik mostani utazásunk célja is, az evangélikus templom. Udvari műemléke igen különleges, s látványa uralja a környéket. A fellelhető információk alapján 1840-ben kezdték meg az építését és 1862-ban szentelték fel.

Az, hogy most erősen lepusztultan és elhagyatottan áll, annak köszönhető, hogy a híveket - akik a templomot használták - kitelepítették, így a felekezet nélküli templom a sorsára maradt. A klasszicista stílusban épült templom még nyomokban őrzi eredeti szépségét. Ajtajai zárva, de rongálások nyomai látszanak néhol. A kitört ablakok betekintést engednek a szomorú, pusztuló beltérbe.

Körbejártuk, belestünk az ablakokon, s csináltunk pár fényképet, hosszasan elidőzve mellette. Elhagyva a települést Szekszárd felé vettük az irányt, útba ejtve Hőgyészt. Meglepve néztük az itteni kastélyokat, és környék szépségét. Később majd ide is visszatérünk egy alaposabb terepszemlére.

További képek :