Bátaszék, Molyhos tölgyek

Legutóbbi bejegyzésünkben is déli tájakon kirándultunk, s március elején újra errefelé vettük az irányt. Az út szokásosan eseménytelen és csendes volt az autópályán, egészen Bátaszékig.
Első állomás az általunk nagyon kedvelt Molyhos tölgyek voltak. Mint rendesen, most is csak ketten voltunk itt, zavartalanul gyönyörködhettünk a fákban és a tájban. A ragyogó napsütés és a friss levegő üdítőleg hatott ránk. Később aztán visszatértünk a pályára és az alagutakat magunk mögött hagyva, Véméndnél Pécsváradnak indultunk.

A tölgyek, kicsit másképp

Korábban, ha Pécsre tartottunk, rendszerint a hangulatos 6-os főúton, vagy annak régi vonalán autóztunk, illetve időnként Bonyhádnál letérve, Komló felől közelítettünk kedvenc városunkhoz. Nem olyan régen fedeztük fel magunknak ezt a másik irányt, mely szintén élvezetes utazást kínál. Véménd mentén kék keresztekkel övezett út kanyarog a dombok között, néhol elhagyott vasútvonal nyomai látszanak, s az erdős tájat művelt földek váltják fel. Csend, béke honol e vidéken, mely megnyugtatja a városi embert.

Pécsen első utunk a híres mandulafához vezetett. Már megszámolni sem lehet, hányszor voltunk Pécsen, többször szerepelt már ebben a blogban is, s reméljük, sokszor jövünk még ide. A Havi hegyről megcsodáltuk a város panorámáját és a virágzó fát, tettünk egy kört, majd a Kórház téren letéve a kocsit, felkerestük kedvenc villamosom. Egy kicsit nézelődtünk a Jakováli Hasszán-dzsámi és minaret tövében is.

Induló villamos

Az 58-as úton indultunk tovább, Szalánta különlegessége következett a látnivalók sorában. Szalántán található egy igazi kuriózum, egy Zsolnay csempével borított kápolna. A Zsolnay, vagy Jézus Szíve kápolna könnyen elérhető a fő útról a falu vége felé balra fordulva. Az út elvezet a kápolnáig, amely mellett nagy füves térség van, itt lehet parkolni. A kápolna környezete nem túl fényes, a harangláb az út egyik oldalán áll, a kápolna vele szemben kapott helyet.

Azon kívül, hogy a kápolna Zsolnay csempés burkolatot kapott, egyedi még a sávozása is. A tető zöld mázas csempével van fedve, az oldalak pedig sárga és barna csempékkel vannak borítva, ettől válik különlegessé. A majorság központjában emelt épület építési idejét 1904-re datálják. Mára úgy tűnik, kicsit megfeledkeztek róla, több helyen hiányos a csempézése, a haragtorony ablaktalan, kifosztott, szemetes. Közvetlenül mellette egy hatalmas hirdetőtábla takarja a képet, a másik oldalon egy hulladékgyűjtő sziget, és egy tanoda- féleség… Sajnálatos, mert egy egyedi épület együttes, mely kedvelt turisztikai célpont is lehetne!

A kápolna fotózása után felautóztunk a Tenkes-hegyre, ahol a kilátó teraszról ellátni egészen Pécsig. A következőkben egy kastélyt szemeltünk ki, mely látogatásra érdemesnek tűnt. A Rózsafa közelében lévő kastélyhoz egészen közel jutottunk, de egy jó kilométerrel a cél előtt megakadtunk. Az út beszántva, a mellette lévő csapás elmocsarasodva, pocsolyák, sár mindenütt. Bár Tucko elég sok nehéz terepen átvitt minket sima aszfalt gumikkal, ezen a kietlen helyen nem kockáztattunk. Majd legközelebb.

Pécs, a Tenkes oldaláról

Úgy döntöttünk, hogy a Molványon található kúriát keressük fel. A fényképeken érdekesnek tűnt, és egy jelzés alapján meg is céloztuk. Nos, a kúria nem a jelzésnél található, ugyanis ott nincs más, csak pár régi romos ház. Mögöttük viszont széles legelők vannak, sudár, magányos fákkal. Itt is elég mocsaras volt a környék, s mivel a fák szebbek lombosan, később visszatérünk majd ide. Fel is adtuk a kúria megtalálását, bár pár perc múlva mégis ráakadtunk. Ahol a 6-os útról lefordultunk Molvány felé, kicsit tovább menve jobbra található ez az épület. Jelenleg eladó, de ahogy nézem, nem sok sikerrel. Tetszetős épület, de körbe van építve kis lakásokkal…

Elég későre járt az idő, s hiába vonzott Barcs, este időben haza kellett érni, így aztán Szigetváron ittunk egy kávét és elindultunk haza. Persze most sem sikerült rövid úton hazamenni: Kaposvár, Dombóvár valamint Tamási érintésével Dunaföldvárnál tértünk rá a hazavezető útra. Pontban 20 órakor már a ház előtt voltunk, ahol a kutyák már nagyon vártak minket. A következő kirándulásunk remélhetőleg már belenyúlhat az estékbe….