Rózsfa, a kastély egykori bejárata

 Rózsafán található a Perczel –kastély, amit már korábban is szerettünk volna megnézni. Első próbálkozásra, talán egy évvel korábban kb 1,5 km-re tudtuk megközelíteni, de a sok eső miatt lehetetlen volt odajutni. Az, hogy Rózsafa községhez van írva, kicsit megtévesztő, ugyanis Bodorfapusztán található a kastély, s Szigetvár felől lehet a legkönnyebben odajutni. A 6-os útról Szigetvár előtt le kell térni a Húsüzem felé. Azt elhagyva, balra indul egy keskeny út, egy jobb kanyarból kiágazva. A térkép Péterfa utcának jelzi, és egy külső telepre vezet be. Az aszfalt útról, mielőtt befordul a telepre, egyenesen le kell térni a földútra. Ez száraz időben jól járható egy darabig. A kastélyt a jobbra lévő ligetes erdő rejti. Csak terepre alkalmas autóval ajánlom a tovább haladást, mert a pár száz méteres földút után traktorokkal járt csapáson lehet tovább haladni. Egy nagy jobbra tartó L alakot követve addig kell menni, amíg bal oldalon fel nem tűnik egy kőkereszt.

Itt van nyiladék, ahol be lehet menni a kastélyhoz. Bár Tucko elég jól bírja a terepet, az utolsó 300 métert gyalog tettük meg. Régen nem járt erre traktor sem, és a mély nyomvályúkban néha térdig érő víz volt, hatalmas volt a gaz is. Ezen a kietlen vidéken kellemetlen lett volna elakadni.

A kastély, amely műemléki védelem alatt áll, alig látszik ki a növényzetből. Az adatlap szerint 1913-ban épült, Pilch Andor pécsi építész tervei szerint, kései historizáló és szecessziós stílusban. Műemléki védelem ellenére pár év múlva már nem lesz mit védeni rajta. A tető beszakadt pár helyen, a födém leesve, a kastély kifosztva, erősen megrongálva. Be nem mentünk, sőt még közel se, annyira rossz állapotban találtuk. Ha képet akarunk kapni arról, hogy nézett ki egykoron, az Elherdált Örökségünk blogon találhatunk képeket. Elég félreeső helyen van, csodás a csend és a természet, mely körülveszi. Nem lehetett rossz itt lakni annak idején, s olyan adottságokkal rendelkezik, hogy kellemes üdülőközpont lehetne ma is. Nézelődtünk egy kicsit, élveztük a csendet, majd visszasétáltunk a kocsihoz.

Somogytarnóca

A következő kastély, amit kinéztünk magunknak, Somogytarnócán volt. Ez a kastély belterületen helyezkedik el, s talán ennek köszönhetően valamivel jobb állapotban van. A Széchényi kastély csak szemből, és kívülről néz ki valahogy. Az 1800-as évek végén épült épület gazdátlan, s ahogy körbejárjuk, úgy tárul szemünk elé siralmas állapota. Ennek ellenére ez egy igen különleges hely, érdemes felkeresni. Ha hátra sétálunk, találhatunk pár érdekességet. Van egy harangláb, és egy kápolna is, ami a régi magtárhoz kapcsolódik. Az épület együttes még így romosan is mutatós, ha megmenekülne, igazi éke lehetne a környéknek.

Kastély túránkat megszakítva bementünk Barcsra, mivel itt nem jártunk még soha. S bár szemerkélt az eső, a városka elég hangulatosnak tűnt. A vasútállomás mögött a kikötő és a Dráva csodás kiránduló célpont. Megvártunk egy érkező vonatot is, majd elindultunk a harmadik kastélyhoz.

A Kremsier-kastély Barcs külterületén található, egy mezőgazdasági telep szomszédságában. A telepre behajtva, egy róka köszöntött minket, rajta kívül senki nem volt ott. A kastélyhoz magához nem is jutottunk közel, teljesen körbe nőtte a növényzet. Csak a falak állnak már, nagyon romos az egész.

 Lehangoló, hogy három kastélyt néztünk meg, s bár érdekes út volt, sajnálattal tapasztaltuk a pusztulást. De azért rengeteg szépség is található errefelé, elég csak a tájat megemlíteni. Pécsre visszafelé ismét benéztünk Szigetvárra, csak egy kicsit érintve. Számtalanszor jártunk már ebben a különleges hangulatú városban, most a vasútállomás miatt álltunk meg. Akárhányszor voltunk erre, az állomás rendre üres volt. Közben meg sorra láttam a feltöltött képeket, az itt pózoló Szergejekről. Most szerencsémre volt egy bent, s gyorsan le is fotóztam. Erre a napra mást nem is nagyon terveztünk a környéken, így visszaindultunk Pécsre, mert várt minket a Zsolnay negyed.