Sikerült úgy alakítani a dolgainkat, hogy ismét részt tudjunk venni a Szegedi Repülőnapon, rövid nevén: „SZIA”.  A kezdőnapon, pénteken reggel keltünk útra elkerülve minden forgalmasabb útszakaszt. Szegedre beérve rögtön a szálláson kezdtünk, mert a repülőnap programjait késő délutántól indították. Bőven volt időnk elfoglalni a szállást, tenni egy rövid sétát a városban, valamint ebédelni is. A reptér megközelítése és a parkolóban való helyfoglalás nem okozott semmilyen nehézséget, itt a szervezés általában nagyon jó. Bent a repülőtér területén a szokottnál valamivel kisebb volt a felhozatal a kiállítókból. Korábbi alkalmak során bőven voltak kint veterán autók, faros Ikarusz, AN-2-es és számtalan más egyéb. Vendéglátó helyekből és kihelyezett padokból, asztalokból akadt bőven, de minden más téren visszafogott volt a rendezvény.

A repülős programok nagyon látványosak voltak, az esti tűzijátékkal fűszerezett repülések, a drónbemutatóval és fényjátékkal megkoronázták az egész napot. Nagyon jól szórakoztunk, nem csalódtunk a repülős bemutatókban. A hazajutás egy kicsit akadozós volt, a parkolóból való kijutás nehezen ment. Közben a helikopterek sorra vitték a bátor érdeklődőket a város felé, visszafelé pedig érintették az autóparkolót, felette szálltak le, nagy port felverve. Másnap a városban simán ki tudtuk válogatni, melyik autós járt előző nap a rendezvényen.

Szombaton úgy döntöttünk, hogy Szegeden és a környéken fogunk kirándulni. Kezdésnek felkerestük a Szőke Tiszát. A nevezetes hajó, vagyis ami maradt belőle, partra vontatva várja sorsa alakulását. Az évek hosszú sora alatt elhanyagolt, kivételes gőzös állapota lassan leromlott, majd elsüllyedt. Nagy része megsemmisült, egy részét ellopták, a maradékot aztán kiemelték.  A maradék bekerítve áll a gát mellett, körbe lehet sétálni, a mellette lévő földhányás tetejéről szépen fotózható.

A nap következő állomása a Tiszaszigeti szélmalom volt. A jelenleg magántulajdonban lévő malom látott már jobb napokat is. A falu széli magaslaton álló épület magán viseli az idő nyomait, vitorlái nincsenek, toldozott­-foltozott. Innen nem messze található az ország legmélyebb pontja is, és a templom is megtekintésre érdemes. S ha már szélmalom volt a kirándulásunk fő témája, kötelező volt a Dorozsmai malom felkeresése is, mely egyike az utolsó, jó állapotban lévő hazai szélmalmoknak. Jelenleg is látogatható, fontos rendezvényhelyszín.

Szegedre visszatérve belebotlottunk egy mini haditechnikai parkba, amit be is jártunk. A szűk területen helikoptertől harckocsiig minden van, igaz kicsit zsúfoltan. A nap hátralévő részében már csak élveztük a város szépségét.

Vasárnap elbúcsúztunk a várostól és elindultunk hazafelé. Persze azért kalandoztunk is egy kicsit. Szatymaz külterületén felkerestünk még egy szélmalmot, mely jelenleg vendégházként üzemel. Bár vitorlái nincsenek, nagyon szépen rendben van tartva.  Innen bementünk a tanyavilág mélyére, ugyanis itt bújik meg a Nandafalva Hindu Templom. Csendes volt, és némi elhanyagoltság is belengte, valamikor látogatottabb hely lehetett.  Néhol látszott rajta, hogy van a területnek gazdája, de sok helyen már felveri a gaz.  A templom körbejárható, a belseje jól látszik a hatalmas ablakokon. Egy másik kultúra érdekes lenyomata az alföldi tájban.

Lassan elhagytuk a tanyavilágot, és hazafelé vettük az irányt.