Úgy hozta az élet, hogy szert tettünk egy hét közbeni szabadnapra. Feleségem kihasználva a lehetőséget, meglátogatta a barátnőjét, én addig fotóztam egyet a városban. A nap közepén egy csendes kis kávézóban pihentünk meg, majd úgy döntöttünk, elmegyünk Erdélybe.

Igazából a Szentendrei Skanzen kibővítésével létrejött új kiállítást néztük meg, ahol Erdély a téma. A többi tájegységet bemutató részeket már korábban alaposan bejártuk.

Hétköznap lévén igazán kevesen voltak a Skanzen területén, parkolóhely is volt bőven. A parkolási díj, a belépő árának viszonylatában nekem szimpla rablásnak tűnik. A bejáraton belépve, jobbra tartva a lejtős úton érjük el a határátkelőt.

Ez a régi időket megidéző kiállítás egy Ikarus és egy Dacia szerepeltetésével igyekszik megteremteni a határátlépés illúzióját. Igaz nem vitték túlzásba a kiállított tárgyakat, feliratokat, de lehet, hogy ez csak egy félkész dolog.

A határon átkelve, az alagút alatt érjük el Erdély kapuját, ami egy fura alakú építmény. Belül teljesen zárt, a falak beton szürkék és a félhomályban a falakra vetítik az erdélyi történelmet, hangos narrációval. Sehol egy szék, vagy pad, hogy leüljünk, ha a látogató lenne olyan elszánt, hogy ülve hallgassa meg az érdekes témát ezen a barátságtalan helyen. Nagy kihívás a bent tartózkodás a fura lakú koporsóban, ugyanis a hangosítás pocsék: elég hangos, viszont kellemetlenül torz, és a csupasz felületekről visszaverődő hang szinte repeszti a fület. A félhomály, a betonkamra arra sarkallja a látogatót, hogy a lehető leghamarabb túl legyen ezen az attrakción.

Bent aztán igazi mesevilág vár mindenkit. A kialakított városbelső kiállításai nagyon jók, a kávéház pazar. A kiválasztott terület szerintem nagyon szép, szinte festői helyet kínál az épületeknek. A ritkásan elhelyezett épületek jól hozzák a bemutatni kívánt építészeti emlékeket, életképeket. Az unitárius templom magával ragadó, csodálatos a belső szépsége.

A kiállítás egyes részei viszont olyan megúszósnak tűnnek, főleg a Szász ház… Úgy gondolom, hogy a területet elnézve, itt még biztosan nem értek véget a fejlesztések. Épület fér még ide bőven, s remélem, hogy az egész színvonalát felhozzák a skanzen többi részének szintjére.

A skanzen teljes területe hatalmas, és annyi érték van benne, hogy egyszerre nehéz is befogadni mindent. Ha az említett kellemetlenségeket nem nézzük, összességében egy nagyon szép és tartalmas délutánt sikerült eltölteni. Egy kis időutazással egybekötve bepillantottunk az általunk is nagyon szeretett távoli vidék múltjába.