Kemence, Pest megye egyik legészakibb települése, igazán festői tájon fekszik. Tavaly, egy kellemes délutáni kocsikázás alkalmával bukkantunk rá, s rögtön rabul is ejtett minket. Nagyon szép, csendes kis község, erdőkkel övezve, fürge kis patakkal, és nem utolsó sorban a kisvasúttal. Első ottjártunkkor alaposan bejártuk, megcsodáltuk a volt vármegye házát, átkeltünk a patakon, belestünk az utcákba. Pihentünk egy jót a kisvasút előtti réten, fentről nézve a patakot. A kisvasútnál még üzemszünet volt, s ilyenkor a múzeum sincs nyitva, így felvettük az újra meglátogatandó helyek listájára ezt az apró falucskát.

Üzemszünet, csendes a pálya

Egykor Vármegye háza, most iskola 

A  kisvasúttal szembeni gyaloghíd

Ötvenéves a BKV, s ez remek alkalom egy sor érdekes rendezvény megtartására. Ezek közül sikerült megcsípnem a Fehér úti nyílt napot. Még sosem jártam BKV-s nyílt napon, s most amíg feleségem a fodrásznál tovább szépült, én ott múlattam az időt. A kocsit az Árkádban hagytam, s közben az Örs Vezér téren is volt látnivaló.

Ugyanis most már a MÁV-hoz tartozó Hévnél dolgoztak, a 733-as Bobót sikerült lencsevégre kapni munka közben. A metró végállomásról különjárat ingázott a helyszínre, számos vállalati segítő közreműködésével. A nyílt napra érkezők a szerelvényt szervizlépcsőn tudták elhagyni, s onnan kordonok között lehetett bejárni a területet. Volt érdekesség bőven, hiszen nem minden nap jut az egyszerű ...

Felettünk, valahol elbújva a fák ágai között, egy kakukk ismételgeti mondókáját. Kellemesen hűs és árnyékos az erdő, a sűrű lombok távol tartják tőlünk az égető napsugarakat. A kakukk szólamai között számos más madár is megénekli a tavasz dicséretét. Keskeny, meredek kaptatón baktatunk célunk felé, köröttünk életteli rengeteg,  a zöld kavalkád, melyet néha szakít meg egy napsugár. Időnként megállunk pihenni, s jó nagyokat szippantunk a zamatos levegőből. Az út végén egy vár romjai várnak, izgalmas gyalogtúra az autós kiránduláshoz szokottaknak. Egymást bevárva, minden kanyar után kémleljük az erdőt, látni-e már a célt? S a gyalogút csak tekereg a fák között, az erdő egyre őrzi titkát, mígnem felérünk, a ...

Legendák születésének helyszíne

Hétfőn már korán reggel robogtam Csepel felé, a volt Csepel Művek bejárata volt a célom. Itt találkoztak egymással a Pannónia motorok hívei, hogy beszélgessenek a régmúltról, motorokról, s guruljanak egy jót. Az idő kezdetben nem sok jóval kecsegtetett, de aztán pompás motoros idő köszöntött a résztvevőkre. Már régebben terveztem, hogy kilátogatok ide, igaz nem motorral. Ottó még a garázsban pihen, s bár motorozható állapotú, rendszám nélkül nem roboghat. Amikor megérkeztem, még üres volt a placc, de hamarosan felhangzott a távolban a jól ismert szólam. Meg is érkezett az első három gép, mentem is nézelődni, fotózni.

Az elsők érkezése

Az egyik első érkező, csodaszép

...