A Bel Air hegymenetben Vác felett

Ha a folyó közelében csatangolunk, fél szemmel mindig figyelem, milyen mozgás van a vízen. Általában jó témát adnak a hajók, s az objektíven keresztül titokban bepillanthatok a hajós életbe. Persze, csak a jó ízlés határian belül, csupán csak a kíváncsiság miatt. Várakozással telve figyelem, mit mutat meg a folyó aznap, milyen hajók járnak arra. Ilyenkor megnézem, honnan, hová tartanak, mi a szállítmány. S ha esetleg már ismert gép jön, van-e valami változás, újdonság. A természet szép keretet ad  a nézelődéshez, a folyó szinte futószalagon szállítja a látnivalókat. Hirtelen egy különös, különc világban találja magát az ember. S lehet álmodozni, lazulni, s jó nagyokat szippantani a víz illatú levegőből. Legutóbb, amikor kint jártunk a Bel Air, az Arie - Leendert, Jolanda, és a Toldi Miklós mutatta meg magát. No és persze a hatóság is beúszott a képbe.  

Az Arie-Leendert, szépen függönyözött ablakaival, az előbbi uszály előtt érkezett.

A Bel Air, függöny nélkül, nekik viszont volt egy fekete kutyájuk a fedélzeten.

Mintha találatot kapott volna, csúnya folt van az oldalán.

Az átkeresztelt Jolanda orra szépen tereli a hullámokat.

A hajógép kipufogóján a hangtompító majdnem akkora, mint a kék járgány.

A Toldi munkahelye festői környezetben van.