A múlt hétvégén megint a városhoz voltunk kötve, így helybeli programok után néztünk. Szombaton a kerületbe látogatott egy utazó társulat, a Monster Truck Show. Két tiszteletjegy birtokosaként, adott volt, hogy felkeressük az érdekesnek ígérkező előadást.

Gyerekkoromban az utca végén nyaranta egymásnak adták át a helyet az utazó cirkuszok. Mindig szerettem volna bejutni a hatalmas sátor alá, de azon kívül, hogy az állatokat láttam a ketrecekben, meg időszakosan megjelentek az iskolában a vándorcirkuszosok gyerekei, közelebb nem jutottam. Ez később sem változott: az utazó mutatványosok rendre kimaradtak az életemből.

Most elérkezett az idő, a kezdés előtt valamivel a helyszínre érve azt láttuk, hogy hatalmas az érdeklődés, és nagyon sok család állt sorba a jegyekért. Mi gyorsan becsusszantunk a nézőtérre, s közben azon gondolkoztunk, sok-e a belépő ára, vagy nem. Mármint nem a tiszteletjegy ára, hanem a rendes belépőjegyek díja…

A nézőtér egy mobil kordonnal volt elválasztva az előadás színterétől, ami egy parkolóból volt leválasztva. Az ülőhelyek mindenféle kerti székből és egykor szebb napokat látott lelátóból voltak kialakítva. A lelátó  gondolom bejárta az országot párszor... A hangulatra nem lehetett panasz, igazi vidéki vurstli hangulat, dobhártya szaggató zene, ricsaj, pattogatott kukorica illata, s a különleges autók látványa.

Az előadást pontosan kezdték, felsorakozott az összes jármű, motor bőgetéssel és kürtöléssel köszöntötték a közönséget.

A műsorvezető nagy dumás,  elhitette mindenkivel, hogy ez itt egy világszínvonalú show-műsor. A fellépők, kaszkadőrök lelkesek, ügyesek voltak, s megtettek mindent a szórakoztatásért. A járművek tényleg különlegesek voltak, színesek, nagy kerekűek, hangosak, kivéve az egyéb mutatványokhoz használt bontószökevényeket. Mondjuk, ezekben az volt az igazi csoda, hogy még működtek.

A Monsterek az igazi, tévében látott gépeknek távoli unokatestvérei voltak. Volt itt autó taposás, ütközés, tűzön és tűzben való ugrálás, kétkerekezés autóval és egy dragster is. Néhány mutatványba bevonták a közönséget is, s igyekeztek a hangulatot a csúcson tartani.

A palacsintává lapított, századszorra felhasznált roncsok, a bontószökevények, a hevenyészett tűzfalon való áthajtás azért inkább csak felidézték egy nagy, amerikai, igazi show színvonalát.

Ha összességben nézzük, azért jól szórakoztunk, de biztosan keserű szájízzel távozunk, ha fizetni kellett volna érte…

Vasárnap reggel korán keltünk, s feleségem munkahelyére mentünk. Egy veterán autós, motoros, kerékpáros rendezvény állomása már évek óta ez a helyszín: a Városligetből induló menet pár megálló után Gödöllőn ért célba.

Az előkészületek után hamarosan érkeztek a régi autók, motorok, a színvonalra nem lehetett panasz. Később befutottak a kerékpárosok, megannyi korszakot felidézve. Varázslatos járműveket csodálhatunk meg, s működés közben is láthattuk őket.

Ez a hétvége tehát a járművekről szólt, nem először, és nem is utoljára.