Az állomás a repülőtér felől

Nagyon sokszor megfordulunk Börgöndön, legtöbbször a vasút miatt, de jártunk már ott a repülőnap okán is. S itt akkor pontosítani is kell, ugyanis magán a településen sosem jártunk. Nekünk - úgy mint sokaknak másoknak is - a „Börgönd” név a híres repteret, vagy a jelentős vasúti csomópontot jelenti. A korábban nagyforgalmú, de többnyire csendes állomás néha újra „feltámad”, legutóbb a nagy terelés idején. Nagy vonzereje a tehervonati forgalom: megfordul itt a MÁV és a magánvasutak is.

Ritka látvány

Egy modernizált Búvár

Az állomás megközelítése minden irányból igen kalandos, s felér egy időutazással. Ha Székesfehérvár felől érkezünk, hosszan haladunk a külterületen, szántók mentén, majd elérjük a repülőtér előtti szellemvárost. Nemsokára a repülőtér kapuja tűnik fel, mely sajnos nem lóg ki a környezetből. Apokaliptikus környezet, romok, elhagyott utak, rozsdás kerítés, kísérteties csend. Ritkán zúg fel egy-egy repülőgép, vagy dübörög bele a tájba egy tehervonat. Ennek köszönhető, hogy a földeken rendre láthatunk csapatosan vonulni őzeket. A repülőtér előtt balra fordulva, a szántók mellett vezet tovább a munkagépek taposta út, majd átkelünk a síneken, s ismét balra tartva, egyszer csak előttünk van az átjáró hatalmas sorompója. Jobbra elhagyott szolgálati lakás, kissé romosan, hatalmas gaz, mindenfelé az elmúlás jelei.

A gaz mögött felsejlik néha valami régi épület

A 62-es útról is bejöhetünk, egy rövidebb, de annál rosszabb, szemétdombokkal szegélyezett úton, amely szintén ide vezet. Az állomás központja a felvételi épület, I. osztályú HÉV mintára épült. Szomszédságában egy rakodó terület van, két oldalt burjánzó természet, lepakolt sínszálak, viharvert szolgálati lakások, és más épületek.

Rendszerint így néz ki az állomás, sehol semmi

Mindenen érződik az elmúlás jellegzetes hangulata, akár egy filmdíszlet a csendben. Kopott Szergejek és álmosan döcögő Bz-k világa ez, melybe néha beledübörög egy - egy modernebb mozdony is. Ilyenkor aztán kiélesedik a kontraszt, pár percre feléled az állomás, majd a zaj elültével minden visszasüllyed a csendes időtlenségbe.

Bár sok szépsége nincs az állomásnak, mégis kedveljük. Rendszerint visszatérünk, hátha lencsevégre kapunk valami érdekeset, vagy csak felidézzük a repülőnap és a nagy terelés emlékét…

Szergejek sűrűn jártak erre a terelés idején

A repülőtéri vágány

Szokásos Bzmot járat