Szerencsés, és egyben szerencsétlen helyzetben is vagyok. Ugyanis egyre több és színvonalasabb olyan rendezvény kerül megrendezésre, mely a technika világához kapcsolódik. Egyre másra tartanak veterános találkozókat, kiállításokat, nyílt napokat, börzéket, s ez örömteli.

A baj ezzel csak az, hogy szinte minden egy hétvégére esik...Kapkodom a fejem, hova is menjünk a hétvégén, hiszen minden érdekel! Kedveljük az Oldtimer Premiert, feleségem kedvence a Drift, régóta vágyom az Oldtimer Show-ra, egy veterán börzére is kinéznék már. Ne is említsem a Mustang találkozót, az autóbusz garázs beli nyílt napot, vagy a Gyermekvasút rendezvényét, a Gépmúzeumi megmozdulást, s itt abba is hagyom, pedig nincs vége! A mostani hétvége ...

Lussonium, avagy vendégségben a rómaiaknál

Húsvét hétfőre kirándulást terveztünk, ez már hagyomány nálunk. Az előző hét hosszúra nyúlt, még vasárnapra is jutott munka bőven, így kellett egy nap lazítás. Vasárnap már elkészítettük a szokásos finomságokat, így reggel csak bepakoltunk és elindultunk.

 Persze a kezdeti cél most sem az volt, ahová végül eljutottunk, mert tartva az ilyenkor szokásos nyüzsgéstől, elkerülve a dugókat, „B” terv után néztünk. Vagyis én az utat néztem, feleségem meg a Cseszneken beszerzett térképet és a netet. Hamarosan kaptam is az új irányt: menjünk Dunakömlődre!

 Itt található a Lussonium nevű római erőd, melyet az 1. század közepe táján alapítottak, s a Duna vonalán ...

Ott hagytam abba, hogy megcsodáltuk a romos csillagvizsgálót. Mivel elég korán indultunk, s a nap is szépen sütött, úgy döntöttünk, megyünk tovább. Csókakő várát céloztuk meg, amelyet eddig még nem láttunk, de tervebe volt véve. Tájnézegetős, lassú tempóban haladtunk, s közben elkezdett foglalkoztatni minket az ebéd gondolata. Azt már megtanultuk tekergéseink során, hogy ha evésre gondolunk, a pékség szót nem szabad kiejteni. Ugyanis amint kimondjuk, hogy keresünk egy pékséget, varázsütésre eltűnik mind! Vagy zárva találjuk őket, vagy egyáltalán nem bukkanunk egyre sem. S amint más módon oldjuk meg az étkezésünk, rögtön belebotlunk egybe. Tehát nem hoztuk szóba, csak kerestünk egyet, majd folyattuk utunkat. Felcsút, Csákvár ...

Ahogy egyre jobban beleássuk magunkat az ország látnivalóiba, nevezetességeibe, egyre inkább úgy tűnik, végtelen a sor. Az a helyzet, hogy ha megnézünk valamit, akkor sem csökken a szám, ugyanis vagy az odaúton találunk egy romot, vagy visszafelé botlunk bele egy kastélyba, vagy bármi másba. De előfordul, hogy a táj ejt rabul, vagy egy elhagyott állomás csalogat minket beljebb.  De az is gyakori, hogy amikor a neten utána olvasunk valaminek, rögtön feldob a közelben egy másikat még....és igen, azt is meg kell nézni! Az ország nevezetességeinek, látnivalóinak, természeti és építészeti szépségeinek nagy része nem kap kellő figyelmet,  pedig sokkal több figyelmet, törődést érdemelnek az ország rejtett kincsei!  

Az igazi jó ...

Vál egy olyan település, amin nem lehet csak úgy átrobogni. Már csak azért sem, mert a településen átvezető út mellett találunk egy romos építményt, mely  bár elég lepukkant, de még így is megfogja az építészet iránt érdeklődő kíváncsi utazót. Az Ürményi-kastély jelen állapota siralmas, de annál érdekesebb a története. Volt Jezsuita rendház, aztán lett Ürményi József országbíró kastélya, aki kétszintesre építette át. Az épület jeles történelmi időknek volt tanúja: a nagy háborúban volt parancsnoki központ, de kórház is működött benne. Később használták iskolának és múzeum is volt falai között.

Jelenleg csak úgy "van", és pusztulgat csendesen. Mi csak kívülről néztük meg, pedig az épület belső ...

Az elmúlt hétvége úton talált minket, ugyanis végre nem esett az eső. Igaz, ha esik, mi akkor is utazunk, de most jól esett végre úgy kimozdulni, hogy a Nap simogatta a bőrünk. Már régóta terveztem egy kis tekergést a 8-as út mellett, érdekes helyeket rejteget a vidék. Legutóbbi ittjártunk óta átadták a Várpalotát elkerülő szakaszt, szuper lett. Öskünél leborítottunk, s meg sem álltunk a híres templomig. Kedvesen kanyargó, napsütésben fürdő patak mentén parkoltunk le, s a dombtetőn ott állt a templom, melyet idejét sem tudom, mióta szerettem volna már látni!

Sietve kapaszkodtunk fel a meredek lépcsőkön,  a szél cibálta a kopár bokrokat, de a templomot szépen megvilágította a Nap, s a látvány csudás volt, bármerre ...