A második Szerbiai kiruccanás kiinduló pontja Szeged volt. Szeged már sokszor szerepelt a blog oldalain, de most nem a városé volt a főszerep. Amikor Szegedről hazafelé indultunk, úgy terveztük, nem a megszokott útvonalon megyünk haza, hanem teszünk egy kis kitérőt.

Csólyospálost vettük célba, mert a térképen láttam egy érdekes elnevezést: Varangykő – földtani bemutatóhely.

A helyszín könnyen megtalálható, ahol a településnek vége, és kezdődnek a puszták, ott találjuk ezt a furcsa helyet.

A hely elnevezése az itt kialakult különleges kőzetről történt. Ritka és védett természeti jelenség, a szikes élővilágnak köszönhetően képződött érdekes tulajdonságú kőzet. A követ a régi kővágók kézi erővel bányászták ki, s mint értékes építőanyagot hasznosították. Számos templomot tartanak nyilván, amelynek építéséhez felhasználták a darázskőnek is nevezett anyagot.

A puszták szélén kiépített kis tanösvény bemutatja a pusztai pásztorok életének néhány jellegzetes építményét, és bepillantást enged a szikes talaj rétegződésébe is. A hely hangulatos, hatunk mögött a falu , szemben pedig kezdődnek a „végtelen” rónák…

Tovább haladva Kiskunmajsa felé, szokatlan helyen a tanyavilágban egy múzeumba botlottunk, mégpedig  az ’56-os forradalomhoz kapcsolódó emlékhelyre. Az út egyik oldalán parkoló található, egy érdekes formájú kápolnával, átellenben pedig ott a múzeum. Az épület mellett egy  T-55-ös harckocsi áll, a kerítés mellett pedig több tüzérségi löveg pihen. A terület rendezett, szépen karbantartott helyszín, a kiírás szerint telefonos bejelentkezés és egyeztetés után látogatható.

Mint később kiderült a hivatalos elnevezés „Pongrátz Gergely ’56-os múzeum” és a Corvin köz parancsnokának alapításával jött létre. Az egykori tanyasi iskola épületében 2015. óta működik az állandó kiállítás.

Megint bebizonyosodott, hogy érdemes a járt utakról letérni, mert még számos érdekességet rejt az ország.