Az elmúlt hétvége úton talált minket, ugyanis végre nem esett az eső. Igaz, ha esik, mi akkor is utazunk, de most jól esett végre úgy kimozdulni, hogy a Nap simogatta a bőrünk. Már régóta terveztem egy kis tekergést a 8-as út mellett, érdekes helyeket rejteget a vidék. Legutóbbi ittjártunk óta átadták a Várpalotát elkerülő szakaszt, szuper lett. Öskünél leborítottunk, s meg sem álltunk a híres templomig. Kedvesen kanyargó, napsütésben fürdő patak mentén parkoltunk le, s a dombtetőn ott állt a templom, melyet idejét sem tudom, mióta szerettem volna már látni!

Sietve kapaszkodtunk fel a meredek lépcsőkön,  a szél cibálta a kopár bokrokat, de a templomot szépen megvilágította a Nap, s a látvány csudás volt, bármerre néztünk. Miután lefotóztunk mindent,  lesétáltunk a patakpartra, "andalogni" egyet.

Innen indultunk Gyulafirátótra, Hajmáskéren át. Hajmáskéren muszáj volt újra megállni a romos tüzérségi laktanyánál. Szomorú látvány ez a páratlan épület, ahogy lassan az enyészeté lesz... Sok-sok éve voltam itt, akkor még körbe volt kerítve, s mintha a tetőn is dolgoztak volna. Majd pár évre rá, feleségemmel újra megálltam ezen a helyen, akkor már rosszabb volt a helyzet, most pedig már egyenesen siralmas: a kerítés csak nyomokban, a tetők nagy része beszakadt, s talán egy ép ablaka sincs. A sok kocka házban körötte tovább folyik az élet, ez a csodálatos épület pedig lassan összedől! Nem is időztünk itt sokat, folytattuk utunkat.

Gyulafirátót alig egy kőhajításra van ide, egy hangulatos út vezet oda, ahol egy  permontrei kolostor romját szándékoztunk felkeresni. Gyulafirátót félig kihalt volt, ugyanis a helyi focipályán éppen meccset játszottak. A kávéháznál volt kisebb mozgás: egy csocsó asztalt pakoltak be. A kávézó csendes, a mellékhelyiség meglepően színvonalas, a kávé finom, a sütemény isteni volt. Miután feltöltődtünk, megkerestük a kolostor romját. Mindenféle utcákon kanyarogtunk, mert én egy teret kerestem, de a házak között megláttuk a maradvány csúcsát, és így jutottunk a közelébe.

A hely különlegességét az adja, hogy a lakóházak teljesen "körbenőtték" a romot. Külön parkolója nincs, s igazából kerteken keresztül lehet eljutni a körbeépített romokhoz. Bár a közvetlen környezetére nem aggatnék most jelzőket, a rom kerítésén belül szépen nyírt gyep van, és tisztaság. A kolostorból nem maradt sok, a legszebb része talán a kőablak. Összességében érdemes volt felkutatni ezt a házak között rejtőzködő romot. 

Miután mindent megszemléltünk, tovább indultunk, át a 8-ason, s a "kertek alatt" hazafelé. Itt is akad pár érdekesség, de erről majd máskor...