Ma délután elindult a nagy kaland, a Lurdy ház parkolójából. A cél Bamako, az oda vezető út vadregényes. Az indulók őrültek... A legjobb rajtot produkálók nagy produkciót adtak elő:

Mondjuk a szervezésen, a forgalom irányításon még lehetne csiszolni! De az is lehet, hogy a szűk kivezető út, mely bámészkodó kutyasétáltató nénivel, veszteglő teherautóval és értetlen autóssal volt megszórva, már a próbatétel része?

Ez a vadállat nem ment Bamakóba.

Ez a Fiesta viszont elindult....de minek vitte magával a varrógépet??? Ha jobban megnézik a képet, ott ül hátul...

Ez minimum fura.  S a többi? Indultak itt szinte mindennel, aminek kereke van. Jellemzően Toyota terepjárókkal, de azért volt pár különlegesség ...

A Dráva

Pécsi tartózkodásunk idején újabb kalandozáson törtük a fejünket. Feleségem adta az ötletet, menjünk Harkány felé, s majd onnan adja magát a dolog.

Pécs határában, az út menti csárda parkolójában láttuk ezt az öreg vasat.

S ez volt szemben, csodaszép látványt nyújtanak az őszi színekben pompázó, a domboldalra felkúszó szőlő sorok

Ahogy a reklámban mondják- így is lett! Legurultunk Harkányba, s innen már kézenfekvő volt, hogy irány az Ormánság. Itt néztük meg a már korábban említett templomot Kóróson. S ha már itt vagyunk, miért ne néznénk meg a határfolyót? Eddig csak a térképen, képeken és néhány híradásban láttuk, de sosem voltunk lent. Gurulgattunk a vidéken, aztán Vejtinél lementünk ...

Az első képek egyike, ami felkerült. A Váci bevezetőn lévő virágosnál található Mig. Amikor a kép készült még szó sem volt blogról... 

 Most, amikor írom az összegzést, 475.000-en áll a számláló (sosem gondoltam volna, hogy ennyi látogatóm lesz) és a 222. bejegyzésnél tartok….
És, hogy hogyan indultunk? Még 2015. év vége felé jött az ötletem, s felkértem feleségemet, csináljon nekem egy blog-oldalt. Nem sokára jelezte is, hogy kész, tehát a kezdet neki köszönhető! Onnantól átadta nekem, s jött a próbálgatás. Kezdetben csak a régi képekből válogattam, s néha írtam hozzá pár mondatot. Sokféle tervem volt, akadt, ami sikerült és volt, amit elvetettem. Nem valósult meg például a napi megjelenés. Botor gondolat volt, ...

Erősen az év vége felé járunk, s évadzáró fotózásnak a mai buszos felvonulást terveztem. (Igaz, hogy van még egy esemény, holnap, a Nohab találkozó, de ez most kimarad. Bár azért azt tervezzük, hogy kiszaladunk reggel egy kis fotózásra, de az már csak amolyan bónusz lesz, magán az eseményen nem tudunk ott lenni. ) Tegnap kicsit aggodalmasan néztem az időjárást, elég cudar időt mondtak mára. Reggel aztán korán keltem, s már nyolc előtt a Hősök terén voltam. Sehol senki, üres volt a tér teljesen, csak a jeges szél rohangált rajta. Beöltöztem, ahogy lehetett, s bár az arcomat erősen csípte a hideg, körbenéztem, honnan is lesz jó fotózni? A nézelődést hamar meguntam, a szél visszakergetett a kocsiba. Itt megettem a feleségem ...

A hétvégére sikerült úgy alakítani az ügyeket, hogy az ünnep előtti nagy rohanásból kiszakadjunk. Esztergomban töltöttük a hétvégét, ami nagyon jól sikerült. Bár terveztem egy kis vonatfotózást a szomszédban, tettünk is egy kanyart Szlovákiában ez ügyben, de nem jött össze. Aztán másnapra úgy terveztem, hogy majd délelőtt átugrunk a Párkányi állomásra, s lövök pár képet. A terv egészen addig tartott ki, míg a meleg szállodai szobától a kocsiig húztam a kerekes bőröndöt. Amint láttam, hogy Josie mennyire össze van fagyva, meg éreztem is a hideget, rögtön dobtam a tervet. Lemondtam a hétvégi vonatfotózásról, helyette inkább azt fotóztuk amit útközben láttunk. Dérbe fagyott fákat, gomolygó ködöt a Duna felett. Pazar ...

A templom meglátogatásának előzményei a régmúltba nyúlnak vissza. Még a 80-as évek vége felé, egy iskolai kirándulás során jártam először a templomnál. Akkoriban Pécsi diák voltam ( MN 8. KHK : Mond ez valakinek valamit?) és a kirándulás útvonala ezt a települést is érintette. De csak arra emlékeztem, hogy a templom különleges. Emlékezni pontosan nem emlékeztem, hogyan is nézett ki. Majd nem olyan régen egy tv műsorban tűnt fel a templomocska, s feleségemmel közösen csodálkoztunk rá. Mivel az ország egy igen csak távoli szegletében, az Ormánságban található, sokáig váratott magára a felkeresése. Pécshez viszont már egészen közel van. Rendszeresen felkeressük kedvelt városunk, s több kirándulásunk kiinduló pontja is volt, ...

Valamikor régen, amikor még a TSZ-ek virágoztak, nagyapám traktoros volt az Adonyi Tsz-ben. Így aztán, amikor látogatóban jártunk náluk, vagy ott nyaraltunk, mindig nagyon vártuk a Papit, ugyanis időnként traktorral jött haza, s ez nagy esemény volt! A piros, rozsdás, erősen olajszagú gépek lenyűgöztek minket (unokákat) főleg, ha vittek is velük egy kört. Az adonyi Duna presszó központi hely volt, sokszor megfordultak ott a traktorosok is. Nagyapának meg útba esett jövet menet, akár az a bizonyos takarék... Bár sokuknak volt szőlője is Perkáta felé a hegyoldalban, s a saját bor is fogyott rendesen a demizsonból, de betértek egy kis eszmecserére ide is. Minket gyerekeket meg vonzott a Dutrák, MTZ-k, Beloruszok és a misztikus nevű kombájnok ...

Kopott trafóház, előtte ZIL és egy IFA, s ráadásnak még egy Barkas is belóg a képbe! Időutazás indul!

A Gödöllőn negyedszer megrendezett vasútmodell kiállítás egyedi hangulatával remekül illik az ilyen rendezvények sorába. A helyszín, a kastély lovardája maga is csodálatos, s a kiállítók is kitesznek magukért. Bár a kiállítótér nem olyan hatalmas, mint a parkban, ez semmit nem von le az értékéből. Sikerült idén is eljutni ide, s nem csalódtam most sem.

M40-es vonatával az őszi tájban.

Igaz, egy kicsit zsúfolt volt, tekintettel a sok látogatóra, de egy kis türelemmel mindent meg lehetett nézni. Volt olyan asztal, ami szerepelt a másik kiállításon is, de ami jó, azt meg lehet nézni többször is. Igazán profi munkák ...