A Balaton: szerelem, nosztalgia, öröm, gyermekkor, szépség, víz-illat, kékség, vihar... ÉLET.

Előkerestem a balatoni fotóinkat: többnyire vihar előtt, alkonyatkor, vagy őszi hűvösben, esetleg januári karcos hidegben születtek a képek. Pedig egy nyár sem telt el úgy az elmúlt években, hogy forró nyárestéken, vagy egy hosszú hétvégén ne fürödtünk volna önfeledten a nagy, kék tóban.

Erről viszont nincsenek képek. Óvatos ember ugyanis nem visz strandra sem mobilt, sem fényképezőgépet, főképp ha azt tervezi, hogy párjával ketten élvezik a vizet, miközben a  papucsok, és törölköző elárvultan várják gazdáikat a parton. Amikor pedig egy forró munkanap után ugrunk le egy hűsítő csobbanásra, nincs mit fotózni, hisz csak a ...

Ottóval valamikor jó 15 éve találkoztam először. Egy kollégám garázsában pihent, egy 250-es szintén veterán Simson mellett. Régóta szemeztem már a Pannóniákkal, a veterán motorokat nagyon kedvelem, főleg, ha magyar!  

 S a szemezgetésből kapcsolat lett, összekapart pénzecskémen megvettem. S Édesapám segédletével érte is mentem. A tulajnál kaptam egy gyorstalpaló Pannónia oktatást. És már indultam is. Korábban motoroztam már mindenféle géppel, amihez csak hozzá jutottam, de a Pannónia kimaradt. Ez volt az első utam, kissé lámpalázasan.Elöl robogtam én, az akkor még idegenül remegő géppel, s öregem meg mögöttem.

 Hosszas ismerkedés következett. Elsőnek csak rövid utakon szoktuk egymást. Aztán kaptunk egy defektet, s ...

A szerzetesek ajándéka

Szeptember vége, s esik az es ő. Nagyon. Pénteken egész nap, és szombaton is. Sötét van, pocsék az idő, az ember ilyenkor bent piszmog ezzel-azzal. A terepasztal átépítésbe még nem kezdtem bele, az nagy munka lesz. Így a vitorlás hajónak álltam neki. Vasárnapra elállt az eső! Hurrá, végre ki lehet mozdulni! Az öreg Pannóniát betoltam a tető alól a garázsba, s gyorsan megcsináltuk a házimunkát. S akkor, nyomás, menjünk…Igen, de hova is? Beugrott, hogy nem olyan régen láttunk egy műsort, ahol egy remeteségről volt szó. Akkor megegyeztünk, hogy ezt a helyet biztosan megkeressük! Nincs olyan messze, tökéletes vasárnap délutáni célpont! Neki is indultunk, a nagy gépet is bedobtam a kocsiba, ugyanis a ...

A Willi Raab teherhajó, mellévett uszályával csendes lassú menetben ereszkedik lefelé Tököl és Százhalombatta között. A képen éppen a révet hagyja maga mögött.

A Battai hármas kémény előtt.

Irány : Smederevo

Sebesség : 6,4 csomó

Hívójel : DA4606

A januári ragyogó napsütésben csendben eldohogott előttem. A hajósokból egy sem került elő, csak céltudatosan siklott az öreg folyó hátán, mint egy szobor...

Nemsokára beindul a börze időszak. Ezeken a veterán börzéken minden van, amit csak elképzelhet az ember. Ócskaságok, és csodás kincsek...

S persze a főszereplők, a motorok!

Pannónia, az örök kedvenc

Bosszankodjunk vagy örüljünk, hogy bár pusztulnak rendesen, mégis megvannak? Szomorú és lehangoló, hogy így látja az ember a régmúlt masináit. Persze, mindet nem lehet megőrizni. De arra a kevésre, ami megmaradt, arra sokkal jobban kellene vigyázni, kellene vigyáznunk! Sajnos nem járunk élen a megőrzésben. Legyen szó vasúti emlékekről, melyek nyomtalanul tűnnek el a kohók mélyén, pedig milyen nagyszerűen hirdetnék nemzetünk nagyjainak világhírű remekeit! Vagy akár a repülős múltunk ereklyéiről, melyeket felzabál világunk. De nem bánunk jobban hajóinkkal, vagy bármi más műszaki emlékünkkel sem. 

Gondatlanságunk okán csak az marad, hogy elmúlásukban is fenséges gépeket csodáljuk, körbejárjuk, megtapogassuk. S ...

Illusztris társaságban. 

A kilátás a vezetőállásból. Mint valami bunker. 

Szemed a pályán legyen...nos, bepréseltem magam a vezető székébe....a szemem valóban a pályán volt...

Engedélyezett sebesség: 100 Km/h

Erre Némó kapitány se mondana nemet!

S végezetül ízelítő a belső térből : 

Az utazás egyik legfontosabb, és számomra legkedvesebb része az,  amikor néhány percre félreállunk  az autóval, és  megörökíthetem  a pillanatot  géppel és lélekkel egyaránt. 

Szeretem ilyenkor a csendet, a mezők illatát, a kátyúkban csillogó eső emlékét, és azt, hogy nem tudom, milyen apró falu, elhagyott ház, lassan sétáló kutya kerül még aznap utunkba.

Néha a szélvédőn át próbálom elkapni a hangulatot, a fényeket, a suhanást...

S ha ránézek ezekre a fotókra, újra érzem a napsütést, a metsző szelet, az alkonyat romantikáját, a lehúzott ablakon át simogató nyáresti fuvallatot, a forró motorháztetőt, és újra ott vagyok, azon az úton....

 Zala megye, szélben:

 Alkonyati hangulat Zirc felé:

Éppen a Margit sziget mellett halad a kikötőbe, a szép naplementében.

/ Adatok : Hajóregiszter /