A Balaton: szerelem, nosztalgia, öröm, gyermekkor, szépség, víz-illat, kékség, vihar... ÉLET.

Előkerestem a balatoni fotóinkat: többnyire vihar előtt, alkonyatkor, vagy őszi hűvösben, esetleg januári karcos hidegben születtek a képek. Pedig egy nyár sem telt el úgy az elmúlt években, hogy forró nyárestéken, vagy egy hosszú hétvégén ne fürödtünk volna önfeledten a nagy, kék tóban.

Erről viszont nincsenek képek. Óvatos ember ugyanis nem visz strandra sem mobilt, sem fényképezőgépet, főképp ha azt tervezi, hogy párjával ketten élvezik a vizet, miközben a  papucsok, és törölköző elárvultan várják gazdáikat a parton. Amikor pedig egy forró munkanap után ugrunk le egy hűsítő csobbanásra, nincs mit fotózni, hisz csak a csillagok hunyorognak le a sötét hullámokra.

Néhány hangulat-kép kikötőkről, hajókról:

Szeretem akkor is a Balatont, mikor jég övezi partját, és metsző hideg szél fagyasztja meg a felkészületlen fotóst:

Jó dolog kézenfogva sétálni a parton, emberektől nem zavartatva:

Felemelő érzés várni a vihart, és eltűnődni azon, hogy az ezüstnek-szürkének hányféle árnyalata van:

A nádast elnézve óhatatlanul eszünkbe jut a "Tüskevár", melyet mindketten napszítta-rongyosra olvastunk:

A Balaton megunhatatlan. Minden évszakban mást mesél, de mindig ismerős, őszinte, és türelemmel vár a következő találkozásig....