Ligetes ártéri erdő, még lombok nélkül

Olyan sokszor mentünk el mellette, hogy már nem is számoltuk. Többször gondoltunk rá, hogy megnézzük, de csak most szakítottunk időt rá. Nem bántuk meg! Pestről szinte ki sem kell tenni a lábunkat, s mégis a természet ragyogó adottságokkal rendelkező részébe jutunk. Mi most elsődlegesen a sziget csúcsát céloztuk meg. Kocsival jól megközelíthető, de gyalogtúrának is jó. S a kerékpárosok sem kell, hogy mostoha gyereknek érezzék magukat. A kocsit a kijelölt parkolóban hagyva, gyalog számtalan kis ösvényen lehet bóklászni. Ligetes ártéri erdő, pompás fákkal. A február végi időpont ellenére, madárcsicsergés adott kellemes aláfestő zenét a sétához. A terület rendezett, táborozásra előkészített, s akik rendszeresen járnak ide, biztosan szeretik. A sziget csúcsán megragadja az ember szemét a látvány. A nagy folyó szinte nekirohan a szigetnek, majd kettészakad. S kétoldalt a sóderos parton csobog tovább. Susognak a fák, hallani a folyó hullámainak morzsolását a kavicsokon. Aki csendre, békére vágyik, jöjjön!

Jön a víz...

Csak néha dohog bele a békébe egy uszály hajógépének dohogása, de ez sem zavaró. A szigeten amúgy érdemes körülnézni, minden irányban. Aranyos kis porták, zegzugos utcák, lovardák váltogatják egymást. Mi is kanyarogtunk egy kicsit a házak között. Lementünk a komphoz is, ami Vác városával köti össze a Szigetet. Vác látványa a Dunával kárpótolja az embert a romos buszfordulóért, és az elhanyagolt környékért. Tulajdonképpen, ha az ember alaposan körül akar nézni, nem biztos, hogy elég egy nap az egész szigetre. S más arcát mutatja  a tavaszi áradáskor, vagy nyáron a zátonyokkal. Mindenkinek ajánlom, ne hagyja ki! Mi is felüdülve tértünk haza, s biztosan jövünk még!       

Vác látképe a kikötőből.