A közelmúltból volt egy fel nem keresett célpontunk, így nem gondolkodtam sokat, hova is menjünk a hétvégén. Mielőtt a végcélt, a Tuzsoni arborétumot megkerestük volna, elkanyarodtunk a Hasznos melletti vár felé. A település és a víztározó közötti sziklacsúcson lévő vár erősen romos, és jórészt belepi a növényzet. Megkíséreltünk autóval felmenni a hegyoldalon, de rossz utat választva visszafordulásra kényszerültünk. Azért a drónt felküldtem egy kis repülésre, így a nagy javítás után jó volt egy kis próba felderítés. Az kiderült, hogy a vár felé vezet másik út is, ami jobban járható, de az is látszott, hogy arra gyalog is kell majd menni egy keveset. Okulva a múltkori szélmalmos kalandból, amikor a cipőm talpából hetek múlva is tüskéket szedtünk ki, és most sem terepcipő volt rajtam, nem erőltettem a hegyi túrát: majd máskor megnézzük.

Át is mentünk Tarra, ahol egy szép erődített templom található és egy udvarház romja. Az udvarházon nem rég dolgoztak kicsit, de most nem mentünk oda fel. A Csevice források felé hagytuk el a települést, egy erdei úton kanyarogva majdnem öt kilométert. Az út túraútvonal is, a patak völgyében halad, és a patak többször át is vág rajta. Személyautóval nem ajánlom, és nagy eső esetén mással se nagyon. A táj szép, a patak néhol erősen megszabdalta a vidéket, igazi szurdok völgyet kialakítva. Amikor itt voltunk, alig csörgedezett benne víz. Kedvelik a környéket a túrázók is, pár csoporttal találkoztunk menet közben. Az erdei út egyszer csak tisztásra fut ki, ahol kis pihenőházak és kiépített erdei pihenők állnak, egy erdei iskola is van a közelben. Jelenleg hatalmas farakások szegélyezik, de az arborétum bejárata szabadon van hagyva.

Bevallom korábban azt sem tudtam, hogy létezik ez az arborétum. Valószínű, hogyha a feleségem nem említi meg, ez így is marad. A terület a létrehozójáról kapta a nevét, aki egyetemi tanár volt. dr. Tuzson János kísérleti céllal hozta létre a gyűjteményt, az 1925-ben vásárolt erdőbirtokon. Elsősorba örökzöldekkel foglalkozott, jelenleg is ezek képzik az állomány nagy részét.

A Csevice patakon átkelve egy kis hídon át jutunk el a mindig nyitva lévő bejárathoz. Rajtunk kívül senki sem volt itt, így kettesben tettünk egy sétát a csodálatos fák között. Bár nem annyira kiépített, mint egy szokványos kert, azért pár tábla van a növényekről. A gyalogutak is inkább csak jelképesek, a fák viszont csodálatosak.

Visszafelé a már jól ismert szurdokban haladtunk egészen a településig. Itt a határban található egy régi bánya, melynek néhol látszanak az égbe törő sziklái.

Úgy döntöttünk, hogy Hollókő felé megyünk tovább, és Szécsény érintésével jövünk majd haza. Alsótoldnál aztán belebotlottunk egy veterán autós versenybe, sikerült is pár képet készíteni az autócsodákról.

A szép tájban gyönyörködve gurultunk a dombok között, s meglepve tapasztaltam, hogy Hollókőt elhagyva most egy helyen be lehetett menni a dombok közé. Korábban azt tapasztaltuk, hogy szépen kitáblázták az egész vidéket, hogy magánterület, belépni tilos! Minden le is volt kordonozva, így nem tudtuk megnézni a várat más szemszögből.

Az rendben van, hogy a föld magántulajdonban van, s gazdálkodnak rajta. Azzal sincs bajom, ha állatok legelnek kint, és ezért van lekerítve a vidék. Dologidőben ne is bóklásszon senki arra, meg a termésben se tegyenek kárt. De amúgy meg, sokfelé tapasztalom, hogy szép kirándulásra alkalmas helyek megközelíthetetlenek, olyankor is, amikor épp nem történik semmi. Persze, én sem örülnék, ha tömegek néznék sztrádának meg táborhelynek a termőföldet, széttúrva beszemetelve, de ha az egyszerű kiránduló, a már a gazdák által kitaposott földúton haladva szeretne eljutni egy kápolnához, sokszor ütközik akadályba. Időnként olyan érzésem van, ki vagyok zárva a saját hazámból.

Az meg szinte lehetetlen, hogy az utazó megállapítsa, kinek a földjén is jár, mert elérhetőség sehol sincs. Pedig nem lennék rest engedélyt kérni, és jelezni a szándékomat. Igaz, akkor meg hétvégén zavarnám a dolgos gazdát…

Egy helyen befordultunk egy aszfaltos bekötő útra, itt nem volt semmilyen tiltás, igaz hamar át is váltott traktornyomra. Kicsit közelebb mentünk a várhoz, készült pár fotó is. A napot autókázással fejeztük be, ismét szuper élménnyel gazdagodva.