Vége a melónak, s robogok haza. Kell egy kis levezetés a munka után, s általában míg haza vezetek, le is cseng minden. A mostani változékony időjárás igazán szép felhőkkel ajándékozza meg az embert, ha az égre néz. Hazafelé tartva, a felhőket lesve fél szemmel, jött az ötlet. Jó lenne egy kis felhő fotózást csapni, olyan szépek. S amíg az ember az eget nézi, s gyönyörködik, kiszakad a heti- napi verkliből. S gondoltam egyet, s a felhők nyomába eredtünk. Nem messze tőlünk, Pécelen a kilátó alkalmasnak tűnt a felhő lesnek. Itt van egy kis emlékpark, pad, s jó levegő, szép kilátás. Igazi lazulós, romantikázós hely. Könnyen megközelíthető, érdemes felkeresni. Feleséggel és az autós kutyával, Dzsinnel kiegészülve felkerestük a kilátót. Zúgott a szél, a nap hol előbújt, hol eltűnt a felhők között.  A felhők fürödtek a napsütésben, s incselkedtek a nappal. A távolban egy viharfront tolta felénk a zivatarfelhőket, s a kilátás a távolba csalta a szemet. Hirtelen békés, virágillatos lett minden. Jutott idő egy kis sétára, nézelődésre, s tüdőnket teleszívva a jó levegővel, fel is töltődtünk.    

S íme, a képek: