Feleségem ötlete volt, hogy bár ismerjük a várost, hiszen itt élünk, nézzük meg turistaszemmel is! Az eredetileg kitervelt ötlet nem jött össze / erről később/ , B tervként jött a hajókázás. Gyerekkoromban Nagymama vitt el hajókázni, s örök élmény maradt! Később már mint kezdő hajós, motorcsónakkal hoztam fel németeket városnéző túrára egy orrbeülős hajócskával. Hatalmas kaland volt, de ennek már vagy 25 éve! Azóta nem csodáltam a vízről a várost.  Elsétáltunk tehát a Vigadóhoz, a hajóállomáshoz. Az odaút is érdekes tanulmány volt, ugyanis ennyi külföldit már régen láttam, hallottam egyszerre. Az amúgy is meglévő ember fóbiámat nehezen tettem félre. A hajóállomáson tisztára úgy éreztem magam, mint egy külföldi út során. Előttem kínai turisták értetlenkedtek a kis ablaknál, pedig nekik volt kitalálva, ugyanis olyan alacsonyan volt. A pénztároson nem fogtak ki, akkor is kaptak hajójegyet, ha nem akartak. De valószínűleg akartak, mert mosolyogva mentek arrább. Az apró váróban közben a hőség elérte a zsírsütő hőfokot, de ez csak engem zavart. Mögöttem franciák perlekedtek olaszokkal. A sorban állt még pár kaftános emberke, s néhány keleti bölcs, s talán zsidó kereskedő is volt ott. S hangos németek épp oroszokkal beszélték meg angolul, hogy a Gösser mindenek felett...A pénztáros lepődött meg a legjobban amikor magyarul kértem két jegyet. A jegyekkel szinte menekültem kifelé, hogy végre kapjak levegőt. 

Hajónk a Dömös volt, s bár elképedve néztem a tömeget, hogy ezek mind fel akarnak ide szállni, sikerült a nyitott felső részen helyet kapnunk. A Duna szép volt, mint mindig, s a város épp az alkonyatba merült lassan bele, a fények még nem égtek. A Budai hegyek felett viharfelhők tornyosultak, s szél már erősen bujkált a hidak alatt.

Jönnek a viharfelhők

Az alig egy órás út csodálatos volt, újra elvarázsolt városunk szépsége. Bár a nézelődést időnként megzavarta az előttünk lévő pár. Heves fényképezési manővereik és szelfi mániájukhoz mi szolgáltattuk a bio hátteret. Emberünk bőszen vakuzott, nem törődött vele, hogy asszonyát fényképezve minket teljesen elvakít. Nem volt egy nagy fotós, mert amikor visszanézte a képeket, láttam, hogy jobbára az asszonykája csak valamelyik sarkán van a képeknek. Mi annál többször szerepelünk rajta. Nemsokára előkerült a turista alapkészletből a szelfibot, és újra jött a villogás. Gondoltam , trollkodok egy kicsit, s csináltam pár grimaszt. Na, ezen aztán a képek visszanézése során veszettül jót nevettek.Vidáman mutogatta nekem, miket hozott össze. 

A hajókázás után jött még egy kis séta a szálloda soron, hallgattunk utcazenészt, s sodródtunk a turistákkal. S várjuk a következő felvonást, amikor újra turista programunk lesz. 

A Vár, bárhonnan nézzük, csodás.

A kiránduló és városnéző hajók között időnként egy uszály is eldohog komótosan 

Aranyba öltöztetett látkép

Gellért szálló, Szabadság híd

Nemzeti Színház, Müpa, irodaházak

Az Európa rendezvényhajó, mellette a rakparthoz simulva a számos kirándulóhajó egyike

A Bálna, itt is tömeg volt, tömött teraszok és zajos bulihangulat 

A Zsófia Főhercegné két kiránduló óriás között