Az első képek egyike, ami felkerült. A Váci bevezetőn lévő virágosnál található Mig. Amikor a kép készült még szó sem volt blogról... 

 Most, amikor írom az összegzést, 475.000-en áll a számláló (sosem gondoltam volna, hogy ennyi látogatóm lesz) és a 222. bejegyzésnél tartok….
És, hogy hogyan indultunk? Még 2015. év vége felé jött az ötletem, s felkértem feleségemet, csináljon nekem egy blog-oldalt. Nem sokára jelezte is, hogy kész, tehát a kezdet neki köszönhető! Onnantól átadta nekem, s jött a próbálgatás. Kezdetben csak a régi képekből válogattam, s néha írtam hozzá pár mondatot. Sokféle tervem volt, akadt, ami sikerült és volt, amit elvetettem. Nem valósult meg például a napi megjelenés. Botor gondolat volt, elegendő idő hiányában, így maradt a heti egy poszt, átlagban. Végül is ez egy kedvtelés, egy hobbi, nem pedig határidőkkel bekorlátozott munka.

Kép a legelső vonatvadászatról. Seregélyes előtti ívben dönget a Csörgő, később is " vadásztam" rá, de az nem került fel a blogra.

19.977 km. A mai napig ennyit utaztunk az országban, „Josie”, a járgány segítségével. Ebbe nem számoltam bele a vonatos utakat… „Josie” erősen megsínylette a kalandokat, elvégre aszfaltra született, de kalandos kedvünk sokszor levitt minket erdőbe, mezőbe, susnyásba, mocsárba. Az eredmény : 3 alkalommal cseréltem alsó motorburkolatot, egyszer ködlámpa takaró műanyagot, és egy pár ködlámpát. A kötelező szervizeken kívül még volt trafócseréje, kuplung, kormányösszekötő, stabilizátor csere, s még pár apróság. S közben persze tette a dolgát napi használatban is, a két év alatt 60 000 kilométert adott ez is, és sosem hagyott cserben!
Szinte fel sem tudom sorolni, hány helyen jártunk. Volt, hogy tudatosan terveztünk úti célt, s volt, hogy csak elindultunk valahova, ahova nem is érkeztünk meg, ugyanis közben ráakadtunk valami másra.
Mert annyi minden van ebben az országban, hogy lehetetlen mindent megnézni! Csodás ország, mesebeli tájakkal, épületekkel, látnivalókkal. Persze nem csak a fejünk után mentünk. Ott van a sokat emlegetett régi térkép, mely nagy segítség. Aztán a technika vívmányai, s az app-ok.

Egy véletlen szülte kép, a Merzse mocsárnál egy kopott IFA. Az Agrofotó pályázaton döntős volt, így különösen kedves nekem.

És ne felejtkezzünk meg a sok emlékről sem. Utazunk, s legtöbbször nem is a cél a fontos, hanem ami közte van… Lehet az egy virágos domboldal, egy öreg házikó, elhagyott gép, vasútállomás, csendes patak…
Most már nem is csak célirányosan közlekedünk. Ha látunk valamit, elkanyarodunk, újratervezünk. Kedvenc kedvtelésünk lett kerülni a főutakat, s faluról falura haladni. Mindenhol rákadunk valami apró csodára! Ilyenkor előkerülnek a gépek, és számolatlanul készülnek a fotók. ( Emlékszem a kezdetekben még Zenit és Zorkij gépekkel, majd semmivel, később telefonnal fotóztam, aztán újra elkapott a lendület. Egy leselejtezett gépet saját pénzemen megjavítattam, s újra kezdtem tanulni a fotózást. Majd rászántam magam, s vettem egy komolyabb gépet, s pár objektívet hozzá, s folyamatosan tanulom a fényképezés fortélyait.)

Dég, egy varázslatos hely, ahol egy pompás napot töltöttünk. Kimaradt a blogból, de nem végleg.

Több mint harminc városban jártunk, volt ahol többször is. A falvakat nem számolom már… Kedvenc városunk Pécs, de igen kedveljük Szolnokot, Kőszeget, Esztergomot, Egert, Nyíregyházát, s sorolhatnánk még. Vannak új felfedezettek is, mint Gyöngyös. Számtalanszor utaztunk át rajta, s nem tűnt fel, milyen szépségeket rejteget, míg nem egyszer besétáltunk a városba, s oda (is) visszamegyünk, feltérképezzük. A Balaton vonz minket mint a mágnes! Felkerestünk egy tucatnyi romot, kétszer ennyi kastélyt, számtalan várat, sok múzeumot, érdekességet. Jártunk repülőnapokon, veterán rendezvényeken, vonat utakon. Sokat csellengtem a vasút környékén, utaztam tehervonaton, mozdonyokra másztam fel. Kalandoztunk vízen, erdőben, mezőn és elfeledett utakon. A legészakibb honi település Sátoraljaújhely, a legdélibb Drávasztára, a legkeletibb Vaja és a legnyugatibb pedig Lenti volt, ahova eljutottunk.

Bokod, elmentünk és megnéztük. Teljesen más, mint aminek mutatják.

S a blog látogatóinak kedvencei, a TOP 10:

A szellemváros repülőtere,a Hévíz-Balaton nemzetközi repülőtér
Ahogyan még nem láttam
Budapest egy elhanyagolt szeglete, a Népsziget
Kastély rajongóknak kötelező!
Cziráky - kastély, Lovasberény
Kirovec, a legenda
Régi autó új színekben, egy UAZ452 feltámadása
Laminátka, újratöltve
A 77-es út, mely rabul ejt
Vonatvadászat a Tisza mentén

Rengeteg minden belefért, s nagyok sok minden nem. Számolatlan téma és anyag várja, hogy bloggá „alakuljon”. Lassan véget ér az év, s visszatekintve pazar volt. S remélem, legalább ilyen lesz 2018. is!