A nógrádi dombok közötti csatangolások során, nem is egyszer, eljutottunk Bujákra. Nagyon szép a környék, akad megnézendő rom is. S a fák között, egy dombtetőn álló kápolna már messziről csalogat. Buják alapos felfedezését későbbre tartogattuk, mígnem pár hónappal ezelőtt ott kötöttünk ki. Van az úgy, hogy a hétköznapi rohanás, a munkahelyi gondok olyan légkört teremtenek, hogy úgy érezzük, kell egy kis szünet. Aznap úgy ékeztünk haza, hogy kikapcsolódásra, feltöltődésre vágytunk. Csendre, jó levegőre, szép tájra. 

A néhol szakadó, néhol szemerkélő eső nyomában kanyarogtunk a dombok között, az ázott földek illatát ízlelgetve. Bujákon a Kálvária több irányból is megközelíthető, egy könnyed kis sétával. Mi a lakótelep felől mentünk fel, a nem túl meredek úton, végig fák között sétálva. Mire felértünk, alaposan kiszellőztünk, a csend lenyugtatott minket. A Kálváriánál az alkonyba hajló délután szép fényekkel ajándékozott meg. Bár a domb mögött időjárás készült, hallottuk a dörgést, ezen az oldalon háborítatlan volt a nyugalom. A Szent Anna kápolna és a remetelak szépen rendben van tartva, s a kilátás is csodálatos. Jól esett a dombtetőn megpihenni a séta után és gyönyörködni a látványban. 

Tiszta fejjel, nyugodt lélekkel térhettünk vissza a mindennapokba. 

Az elvonuló felhőket csodásan megfestette az alkonyi nap

Szép a kilátás