Másnap reggel napsütéses időre ébredtünk, s a házigazdánk által készített bőséges reggeli elfogyasztása után ismét útra keltünk. Pálházára igyekeztünk, hogy  kisvasúttal belátogassunk az erdő mélyébe. Pálháza vasútja már elmúlt 130 éves, az elsők között építették. Volt itt lóvontatás, gőzös üzem, nagyvasúti kapcsolat és több éves kényszerű üzemszünet is. Szerencsénkre a vonal feléledt, s rendületlenül szállítja a kirándulókat. 

Galéria :

Az állomás jelenleg átépítés alatt áll, de a vonat üzemel. A menetrend elérhető a kisvasutas honlapon, vagy akár egy applikáción is. A szerelvény pontosan érkezett,  a kis mozdony a körüljárás után már indulásra készen állt, és a beszállást követően elkezdődött a fantasztikus utazás. Nem túlzás az állítani, hogy páratlan élményben volt részünk. A vonat a Kemence patak völgyében haladt, lassan zakatolva., át egy elhagyott ipartelepen, majd a bánya közvetlen közelében. Később hol sűrű erdő mélyén, hol ligetes patakparton, majd a megáradt patakon átkelve haladtunk Rostálló felé, mely az országnak egy rejtett, de annál igézőbb része. Áthaladtunk egy alagúton is, s a szemünk elé tárult egy kis tó, a felette pompázó kastéllyal. Kisvártatva elértünk a végállomásra, ahol patakcsobogás és erdei koncert simogatta a fülünket, és a fák árnya alatt csobogó víz  sebesen tova iramlott. 

Visszafelé a pálya esését kihasználva egy darabon csak gurult a szerelvény, s a majdnem üres kocsiban utazva még jobban átéreztük azt, amit e vidék nyújtott látványban.

A vasúttal tett kirándulást követően Regéc vára felé vettük az irányt. Tavaly bár elmentünk a várig, a tömeg és a hőség miatt csak a mezőről és Mogyoróska felől csodáltuk meg. Most egy másik irányból közelítettük meg, időnként meg-meg állva. Előzetes tájékozódás után úgy döntöttünk, hogy egy darabig felmegyünk autóval, így a felső parkolóig mászattuk Josiet, majd gyalog folyattuk utunkat. Az erdő hűvöset adó fái alatt a nem túl meredek kaptatón ütemesen haladtunk. Én már nagyon vártam, hogy ezt a várat is felfedezhessem, s a térképen kapjon egy jelölést, itt is jártunk. 

A bejárat előtt egy kis teraszt, kávézót, pénztárat találtunk, a padokra leülve ízelítőt kaphatunk a kilátásból. Már innen is csodaszép a látvány, de feljebb még varázslatosabb.  Magába a várba egy szűk bejáratunk jutunk be, majd elénk tárul a hosszúkás alaprajzú erődítmény. Épp volt fent egy zajos csapat, akik a toronyból jöttek le, így ott kezdtem a sétát, átengedve nekik a lenti teret.

A vár története, a kilátás, a friss szél és a múlt hangulata kiragadja a látogatót a jelenből. Szinte a világ tetején, lenyűgöző panorámával körülvéve csak ücsörög a kiránduló, s hagyja, hogy mindez átjárja. A vár két végéről jól látható az erődítmény szerkezete, s a környező táj. Mivel közben mindenki lement, egyedül maradtam fent, s nem is nagyon akarózott lemennem onnan. A hangulatot szavakkal nem is nagyon lehet leírni, ezt érezni kell...

Galéria:

 Egy kis ízelítő a panorámából, a szél erősen fújt ez látszik a felvételen is, de talán élvezhető..

Délután az élményekkel eltelve gurultunk vissza Füzérre, ahol várt már minket a vacsoránk, s a szokott program: a Füzéri várban való gyönyörködés az erkélyről.

Folyt köv.