A címet olvasva sokaknak bizonyára beugrik, hova is tértünk be egyik délután. Visegrád szintén a kedvelt célpontjaink közé tartozik, minden évszakban megfordultunk már itt. Csodáltuk az erdőket, a lassan hömpölygő folyót, s a tájképet uraló fellegvárat. Hol a parti úton, hol a hegyi kanyargóson közelítettük meg, de volt, hogy a túlpartról fotóztuk a meseszép látványt.

Egészen mostanáig viszont kimaradt a visegrádi palota meglátogatása, így a hétvége egyik délutánján, izzasztó hőségben bepótoltuk ezt a hiányosságot. A bejáratnál nem kellett tolongani, s bent is kevés volt a látogató, ezért alaposan szemügyre tudtuk venni kedvenc királyunk, Mátyás egykori lakhelyét. Igaz, a palota története, és építésnek kezdete megelőzte Mátyást, de virágkorát a „hollós király” uralma alatt élte, s ennek nyomait láthatjuk ma is.

Mivel nagyon meleg volt, a kőtárban kezdtük az ismerkedést, élvezve az ottani hűvöst és a kiállított régi falmaradványok látványát.  A kőtárból újra a szikrázó napsütésbe lépve, kicsit hunyorogva kerestük fel a kerteket. Nem kellett sok képzelőerő, hogy megidézze a látogató a hajdanvolt embereket, ahogy a parkban sétálnak, tűnődve.

A palota termeiben kiállítások találhatóak, lakószobák, konyha, régészeti bemutatók, de a tárlatok megtekintése után valahogy hiányérzetem támadt. Ozorai Pipo várának kiállítása sokkal jobban eltalált, díszesebb, és lényeges több információt ad. De akár a Pácini várkastély, vagy a Csillagvár is közelebb hozza a megjeleníteni kívánt kort, és ide sorolom Gyergyószárhegy lovagtermét is, amely egyszerűen pazar!

A kiállítás megtekintése során megpihentünk a szellős udvaron álló Herkules-kútnál. Jó ötletnek bizonyultak a kőpadokra kihelyezett párnák, hiszen bármilyen meleg is van, a nyirkos kövön ücsörögni nem kellemes.
Összességében tehát látványos és szép a palota maradványaiból emelt kiállítás,  történelmünk egy érdekes korszakának kihagyhatatlan lenyomata.

 A palota után hűvösre vágytunk, így Dobogókőre mentünk, ahol 7-8 fokkal is kevesebbet mutatott a hőmérő. A környéken príma séta-, és turistautak várják a hegyvidék szerelmeseit, s a vendégház előtt számtalan bográcsban főzik a megfáradt túrázónak, kirándulónak az ételt. Mindenki talál itt ízlésének megfelelő bográcsos ételt, amelyet akár a padokon, a fűben fekve, vagy az étteremben is el lehet fogyasztani. S a jó ebédhez még egy kis rétest is ehetünk, ha kedvünk tartja, s mindezt a jó levegőn!  Most éltünk a lehetőséggel, s megkóstoltuk vadhúsból készült, enyhén füstízű pörköltet, mely igazán finomnak bizonyult.
Testnek és léleknek egyaránt feltöltődést jelentett ez a szombat délután.