2020. már 02.

A múlt nyomában I.

írta: DDQ
A múlt nyomában I.

psx_20200209_084807.jpg 

Mivel legutóbb keletre mentünk, így a következő hétvégén nyugatnak vettük az irányt. Az idő most is remek volt, s akadt felfedezni való is. Gyorsan elhagytuk a várost, s a 8-as út felé tartottunk. Fél szemmel rápillantottunk az Alcsúton lévőn arborétumra, hogy virágoznak-e már a hóvirágok, de még kellett idő nekik. Nemsokára Fehérváron voltunk, egyik kedvenc városunkat most csak érintettük. Rátérve a 8-as főútra, már tempósan robogtunk tovább. Kedvelem ezt az utat, mert szép tájon visz át, látványos a vonalvezetése, s gyors. Csak egy baj van vele, hogy a csodás tájon átrobogva épp hogy csak fel-fel villannak a látnivalók.


Mivel már régi utazók vagyunk, nem hagytuk magunkat ámítani, így letértünk róla egy kicsit, hogy ismét láthassuk „régi ismerőseinket”: Hajmáskéren az omladozó kastélyt, és Őskü mesés templomát s a dombvidéket. Sólyon egy papírmalom romjait szerettük volna megnézni, de arra nem akadtunk rá. Találtunk helyette barátságos régi templomot, frissen rohanó patakot. Legközelebb alaposabban felkészülünk, hiszen van még itt mit látni, megismerni. A kis kitérőt követően visszatértünk a főútra, s azon haladtunk egészen Devecserig. A várkastély már szintén ismerős régebbről, csak lassítottunk mellette. Gyepűkaján felé tartottunk, érdekes falvakon keresztül, ahol régi házak sora, hangulatos utcaképek ejtettek ámulatba.

psx_20200209_082313.jpg

Nemeshany végénél egy kedves vízimalomba botlottunk, s nem sokkal arrább is volt egy hasonló épület, de az nem volt felújítva. Gyepűkaján előtt aztán letértünk balra, s a kerítés mentén, viszonylag jó úton mentünk egészen a Nagykeszi templomromhoz.

psx_20200209_090452.jpg
Kicsit távolabb álltunk meg, az autóban még megebédeltünk, majd odasétáltunk a selymes fűben az egykori templomhoz. A táj, a romos falak, a romból kiemelkedő csodás fa elmondhatatlanul szép volt. Alaposan körbejártuk, megcsodáltuk, s élveztük a csendet, a békét és nyugalmat.

psx_20200209_085020.jpg


Sajnos nem sokáig, mert érkezett két figura, két erősen meggyötört motorral, és éktelen kerregés közepette elkezdtek körözni a rom körül. ( Nem motorosok voltak, mert azok nem csinálnak ilyet!) Kisvártatva elunták, s letámasztották a gépeket, s pár lépés távolságából mustrálgatták azokat. Gondolom sokat járhattak erre, mert a romokra ügyet sem vetettek. Alighogy elült a zaj és a füst, érkezett egy másik társaság, autóval. Ők sem voltak csendesebbek, mert hoztak magukkal két karikás ostort, és azt csattogtatták… Hiába, némelyek nem képesek meglenni zaj nélkül.

psx_20200209_090557.jpg
Mi kigyönyörködtük magunk, meg sétáltunk még egy kicsit, a hajdan itt megbújó település nyomait keresve. Korábban kinéztem még egy célpontot a környéken ( ez egyenlőre maradjon titokban ) el is indultunk felé. Igen csak felé, mert végül nem találtunk oda. Hallgattunk a GPS-re, s eltévedtünk a rengetegben! Vadregényes tájon, erdőben, szurdokokban, elhagyott erdei utakon tekeregtünk, egyre messzebb mindentől. Jártunk elhagyott gyakorlótér mellett, sűrű erdőben, néhol próbára téve Tucko képességeit. Aztán egy régi vadetető mellett, az erdei homályban már semmi olyat nem láttunk, ami akár erős túlzással is út lehetett volna. Feleségem nagy örömére megfordultunk, s elindultunk a „civilizáció” felé. ( Otthon aztán előszedtem mindenféle térképeket, s rájöttem hol mentünk tévútra! Megbeszéltük, hogy visszamegyünk majd, és megkeressük!)

psx_20200209_084710.jpg

psx_20200209_084512.jpg
Közben feleségem talált egy új célpontot. Szentantalfán a Szent Balázs templomrom mögött a hegyen állapodtunk meg. A lenyugvó nap utolsó sugarainál néztük meg ezt a csodát, miközben az aranyba hajló sugarak lassan vándoroltak a köveken. A szőlőhegyen lévő templom igen egyedi, a kilátás innen mesés. Csodás perceket töltöttünk el itt, de lassan a hazaútra is gondolni kellett.

psx_20200209_084233.jpg

psx_20200209_083801.jpg

psx_20200209_084409.jpg

psx_20200209_082612.jpg

psx_20200209_082726.jpg


Zánkánál letértünk a Balatonhoz, és elindultunk hazafelé. Tihanynál azért még lesétáltunk a partra, s nem bántuk meg. A Hold ragyogott, s ezüst hidat rajzolt a vízre. Alig tudtunk betelni a látvánnyal s nehezen szakadtunk el kedvenc tavunktól. Igencsak estébe hajlott már az idő, amikor befutottunk Székesfehérvárra, s meg is éheztünk. Meglátogattuk hát régi törzshelyünket, az Oliva bisztrót, hogy egy finom vacsorával zárjuk ezt a felejthetetlen napot.

psx_20200209_082811.jpg

psx_20200209_083020.jpg

Szólj hozzá

rom Utazás Tihany Szentantalfa temlpomrom Gyepűkaján Nemeshany Szent Balázs templomrom