Mentünk keletre, aztán nyugatra, most meg lehetőség szerint középen kalandoztunk. Erre a hétvégére nem terveztünk nagy kirándulást - ugyanis a nagyvároshoz voltunk kötve - de akadt egy fontos elintézni való, mégpedig, hogy biztosítani kellett erre az évre is a horgászati lehetőséget!

Miután a hivatalos ügyintézést letudtam, egy régen látott vidékre vitt utunk, s a Csepel szigetet magunk mögött hagyva, átvágtunk a rengeteg bányató között. Bugyi határában aztán jött a meglepetés, ugyanis egy elkerülő út vitt el a település mellett. Régebben Kunpeszér felé a településen át vezetett az út, s a régi Telefongyárnál kellett elhagyni a falut. Innentől a pusztában halad az út, érintve pár tanyát, gazdaságot, Kunpeszért, majd némi kanyargást követően befut Tatárszentgyörgyre a kátyús, hepehupás aszfaltcsík. Itt kicsit lassítottunk a „Frici, a vállalkozó szellem” – ből ismert ház előtt, ahol a pék lakott. Volt régen egy tanyánk a környéken, évekkel ezelőtt sokat jártam erre.

Egészen Kunbaracsig tartott az utazásunk ezen az érdekes vidéken. Dombokkal, erdőkkel, szántóföldekkel, tanyákkal szabdalt vidéken haladtunk. Kunbaracson meglepetés várt minket, ugyanis a keresett emlékhelyhez táblák irányítottak minket! Ez nagyon ritka, a legtöbb helyen semmilyen útbaigazítás nincs. Követtük a táblákat a homokos földúton, néhol felsejlett egy gazdaság. Pár tanya elhagyottan árválkodott az út szélén, s leginkább traktornyomokon mentünk. Egy fenyves szélén aztán megtaláltuk a Kunbaracsi pusztatemplom szolid maradványait, mely egy szépen rendben tartott emlékhely, minimális falmaradvánnyal. Pihentető a csend, s marasztaló a fenyves. Körbesétáltunk, élveztük a hely hangulatát. Visszafelé a falu előtt a fák között felsejlett a vörös kastély épülete, de sok nem látszott belőle. Magántulajdon, s nem is jutottunk közel hozzá.

Ladánybene felé aztán letértünk az útról, hogy megnézzünk egy a fák közé elbújt, eladó kúriát. Majd egy jelzés mentén a következő emlékhelyhez jutottunk el. Itt egy dombon állt valamikor egy templom, amelyre ma csak egy kopjafa és tábla emlékeztet. Körötte szántók, és néhány legelésző ló a távolban. Itt is csak a szél zúgását lehetett hallani.

Ha már belejöttünk a templomok felkutatásába, jöhetett a Lajosmizse határában megbúvó rom. Itt sincs sok tábla, de a GPS elvisz a dombig. Mezőgazdasági telep szomszédságában, ezen a dombon immár igazi romot találunk. Magas falmaradvány, ismertető tábla, pihenőhely fogad minket.

S ha már itt vagyunk nem maradhatott ki a Csévharaszti templomrom sem. Ide kicsit kalandosan jutottunk el, ugyanis a 405-ös úton lévő Muskátli csárdától indultunk neki az útnak, erdészeti nyomokon araszoltunk, az erdős - ligetes vidéken. Pár perces bolyongás után aztán meglett a keresett rom, egy kis ligetben várt ránk. Bár valószínűleg autóval is el lehet jutni a közelébe, mi gyalogosan egy füves réten átvágva értünk célba. Ez az épületmaradvány igazából csak egy fal, világító ablakkal, körötte egy síremlék és régen kihelyezett padok találhatóak. A nyomokból úgy láttuk, hogy látogatott egy hely, viszont rendezetlen. Visszafelé feleségem talált egy jobb utat, amely a Sétaerdőtől indult. Itt vannak jelzések is, s a parkolóban hagyva az autót, az út gyalog nem sokkal több, mint 3 km-es séta a romig.
Ezzel a kirándulással sikerült négy régi emléket megismerni, egy útvonalra felfűzve. S bár sokszor jártunk ezen a vidéken, korábban nem tudtam, hogy a múlt ilyen lenyomatait rejti e táj.