Kikötői manőver, egy zsebkendőnyi vízfelületen

Augusztus végén sikerült összehozni egy kis nyaralás félét a Balatonnál. Balatonmáriafürdőn lett a bázisunk, egy modern és otthonos panzióban. Innen indítottuk a kirándulásokat, a Balatonban való fürdőzés a hűvös miatt elmaradt. Igaz ennek ellenére sem unatkoztunk, sőt!  Az első napon a szállás elfoglalása és a környék feltérképezése után átgurultunk Balatonfenyvesre. A Gazdasági Vasúttal tettünk egy utazást Somogyszentpálra. Hangulatos volt a zakatolás a Somogyi tájon, s bár a kisvasút éppen rekonstrukció alatt áll, nem volt nagyon zavaró. Régóta terveztük már ezt az utat, s most roppantul élveztük a tájat és a hangulatot. Természetesen a kedvenc tavunk sem maradt ki, sétáltunk, fotóztunk a partján. A nap végén visszamentünk a panzióba, s igen jól esett a pihenés.

Másnap reggel nekivágtunk Zalának. Többször is jártunk már az ország ezen különleges táján, de még rengeteg felfedeznivaló akad itt. A Kányavári-szigeten kezdtük a napot. A szigetre bevezető fahíd látványa már megalapozza a hangulatot, s a sziget sem okozott csalódást. Zalában amúgy is másak a színek, minden zöldebb, élénkebb, mint máshol. De a vízi élőhelyek szépsége, a ligetes erdő zamatos levegője és a természet csendje még varázslatosabbá teszi. Elidőztünk a Kis-Balaton partján, felmásztam a kilátóba, sétáltunk az ösvényeken, s ez remek kikapcsolódás voltt.

Bejárat a természetbe

A kiadós séta után egy korábbi utazásunk helyszíne felé vettük az irányt, Zalakarost kerestük fel. Közben meg - meg álltunk néhány korábban látott régi portánál. A Zalakarosi séta után elindultunk felkutatni a Kehidakustányi templomromot.  Ide a Petőfi Sándor utca lakott területen kívüli részéről lehet bejutni, az öreg magtár melletti úton. Innen már táblák is vannak, amelyek elvezetnek egészen az erdőben megbújó apró templomocska maradványaihoz. Itt a csendes erdőben ejtettük meg a korábban a helyi boltban vett ebédünket. Van itt egy kis pihenő padokkal, és van esőbeálló is, minden adott a kellemes kikapcsolódáshoz.

Ebéd után Zalaegerszeget útba ejtve elzarándokoltunk Böde határába az energiadombhoz. Itt is tettünk egy üdítő sétát, igyekezvén megérezni az energiák áramlását. Böde és Zalaegerszeg között találtunk két csodás épületet, ahol érdemes az utazónak megállni. Az egyik a Szent Ilona kápolna Teskándhoz közel, egy kis domb tetején, a másik pedig a Bödei Szent Mihály templom. Az utóbbi olyan mintha egy mesekönyvből csöppent volna ide. A dombon álló hófehér templom csodásan fest a zöld tájban. Érdemes felsétálni, és közelebbről is megcsodálni.

Annyi szépet láttunk már ezen a napon, hogy úgy döntöttünk, elindulunk vissza a szállásra. Közben feleségem ötletétől vezérelve Zalaegerszegen felkerestük Gébárti-tavat. Ez egy nagyon érdekes hely, sok szobor van a fák között, a tó is aranyos. De ami igazán megfogott minket, az a Boldogasszony kápolna volt!

Külső és belső kialakítása igen egyedi, s amilyen apró, olyan erős kisugárzása van. Itt találkoztunk Krisztián atyával, aki megmutatta a templomot, elbeszélgetett velünk, s meg is áldott!

Ezzel a csodás élménnyel gazdagodva tértünk vissza a Balaton partjára, megegyezve abban, hogy Zalaegerszeg megér még egy látogatást!    

Egy zalai öreg porta

Másnap reggel búcsút vettünk a Balatontól, és átmentünk Nagykanizsára. Itt felkutattuk a kiállított gőzösöket, s csak autóból ismerkedtünk a várossal. Valahogy nem fogott meg minket Kanizsa, hamar tovább is álltunk. Egészen a határig autóztunk, elmentünk

Nagykanizsa egyik öreg gőzöse

Zákánynál a kerítésig, majd benéztünk Gyékényesen az állomásra. Igazán különleges egy vidék, a határ közelsége és a falvak látképe fura hangulatot teremt. Gyékényesnél ráakadtunk a Kotró tóra és a körülötte lévő kis üdülő telepre. A strandnál lementünk a vízhez, amely kristálytiszta volt. Van itt szálláshely, étterem, tágas parkoló, rendezett strand. Bevallom, még nem is hallottam erről a helyről, pedig megérdemelne több figyelmet is, olyan szép.

A Kotró tó

Innen a somogyi dombok között elautóztunk Kaszóra. Az út egy része hatalmas erdőségen visz keresztül a Kisvasútig. Bár aznap nem volt közlekedés, sétáltunk egy jót, s belekóstoltunk az ottani hangulatba.

Innen aztán már ismert tájakon haladtunk tovább, s nem is sokára Kaposváron találtuk magunkat. Onnan már csak az volt hátra, hogy a rengeteg új élménnyel telve hazaautózzunk.   

Energia dombi út