Szélmalom Csárda

Eljött az első hosszú hétvége és újra útra keltünk. Erre az időszakra Gyulát szemeltük ki pihenésünk helyszínéül, valamint további utazásaink kiinduló pontjának. Gyulára harmadszor látogattunk el, s a korábbi tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, visszatérünk még ide.  Korán útra keltünk, mert odafelé is szándékoztunk megnézni pár látnivalót. Kecskeméten felkerestük a Szélmalom Csárdát, itt volt az első pihenőnk. Innen tovább haladva kihasználtuk az új gyorsforgalmi út előnyeit, s legközelebb csak Kondoroson álltunk meg. Itt két kastélyt szemeltem ki, amiről úgy gondoltam érdemes lesz megnézni.

A Batthyány-Geist kastély kívül esik Kondoroson, és szabadon látogatható. A kastélykertben csodás régi fák között áll a jelenleg nagyon leromlott állapotú kastély, a kápolna viszont teljes pompájában várja az utazót. A rendezett kastélykertben pihenőhelyek, szépen gondozott környezet fogadott minket, és csodálatos csend. A vadászkastély Pollack Ágoston és Ybl Miklós tervei alapján készült, a korábban klasszicista épület romantikus stílusúvá lett átépítve. Itt alakult meg az ország első vadásztársasága, és 1848-ban Batthyány Lajos fát ültetett a kertjében, melynek ma már csak csonka törzse látszik. A dicső idők után a szokásos kastélysors jutott részéül, mára már csak az emlékekben él szépsége.

Innen nincs messze a Geist kastély, ami a kiscsákói uradalom területén található. Ez a kastély is magán viseli Ybl keze nyomát, de erről a saját szemünkkel nem tudtunk meggyőződni. A bejáratnál figyelmeztető táblák sokasága, a területen magasra nőtt a növényzet. A gazdaság megkerülésével el lehet jutni az épület másik oldalára , itt van pár lepusztult üres ház és egy hevenyészett kerítés. Mivel magánterület, csak távolról fotóztam le azt, ami látszott belőle. A tetszetős tornyú épület felől munkálatok zaja hallatszott, s hányatott sorsa talán jóra fordul.

Kondoros másik oldalán, a szántók közepén található a Bakulya-sori malom. Ezt már korábban felkerestük, most úgy gondoltam, hogy csinálok róla pár drónfotót is. Az elhagyottan, vitorla nélkül szomorkodó malom uralja a földek látványát. Csak földúton lehet a közelébe jutni, és csak jó időben! Esős időben vendégmarasztaló sár akadályozza a haladást. A földútról még egy kicsit sétálni kell a malomhoz, ugyanis általában körbeszántják. A drónos fotózást majdnem meghiúsította a feltámadó  szél, és a rakoncátlankodó drón, de azért sikerrel jártunk.

Gyulára való megérkezésünket követően bevetettük magunkat ebbe a csodás hangulatú városba. Az emberi léptékű város takaros házaival, hangulatos csatorna partjával, nyugalmával páratlan felüdülést nyújt. Felkerestük a régi vasúti hidat a határnál, majd a nap zárásaként még körbesétáltuk  a lenyugvó Nap utolsó fényeiben pompázó várat.

Másnap aztán a nyakunkba vettük a környéket, Szabadkígyóson körbejártuk a majort, megnéztük a templomot és a mögötte lévő mauzóleumot a királyi látogatásnak emléket állító diszkapuval együtt. Tovább autózva ismerkedtünk a vidékkel, a falvakkal. Csorvás határában felkerestük az Ybl Miklós által tervezett magtárat, ami használaton kívül van, és erősen romlik az állapota. De amíg odaértünk számos őzet, színes madarat és nyulat láttunk a földeken. A magtárhoz közel két kastélyt jelzett a térkép, az egyik Wenckheim Rudolf kastélya volt. Ezt egy mezőgazdasági telep közepén találtuk meg, szépen kicsinosítva. A leírások említettek még egy kastélyt is a közelben, de annak nyomát sem találtuk. Feladva a kutatást belebotlottunk a Csorvási Forrás Tóba, amely - bár szépen kiépített horgász és pihenőhely - teljesen üres volt. Nem is tudtam mire vélni, hogy egy ilyen kellemes hely miért ilyen elhagyatott.

Innen aztán Békéscsaba következett a sorban, sétáltunk a belvárosban egy jót, érintve a csatorna partját. Felkerestük a híres malomépületet és meglátogattuk a kisvonatot is.  Békéscsaba is feltűnően csendes, szinte kihalt volt. Békéscsabáról visszamentünk Szabadkígyósra, egyik kedvenc kastélyunkhoz. Bár még nem volt nyitva, körbejártuk és megcsodáltuk. Majd egy későbbi időpontban megtekintjük belülről is. Gyulára menet már csak azon törtük a fejünk, hol együnk valamit.

Békéscsaba legszebb temploma

Szabadkígyós

Meg kell említeni, hogy Gyulán az általunk felkeresett éttermekben nagyon jól főznek, és hatalmas adagokat adnak. Szinte lehetetlen mindent megenni, s minden étterem látogatás után még egy kiadós uzsonnára való elemózsiát vittünk haza. S az árak sincsenek az egekben, szolidabbak, mint Pesten.

A kiadós étkezés után még mentünk egy kört az egyik városnéző kisvasúttal, s bár a  100 éves cukrászdát is terveztük felkeresni, arra már nem maradt időnk.

Másnap reggel is csodás napsütésre ébredtünk, s elég korán útra keltünk. Igaz, hogy hazafelé indultunk, de nem épp a legrövidebb útvonalon.

Kezdetnek a Szanazugot céloztuk meg, a Dobozi oldalon. Csodás a Körös partja, és ugyanolyan retrós beütésű üdülőtelep van mellette, mint bármelyik másik vízpartunk mentént. Dobozról Vésztő felé indultunk el, de nem jutottunk messzire, ugyanis az egyik kanyarban elénk toppant egy hatalmas magtár.  Ez a három szintes magtár is Ybl Miklós munkája, megállítja az utazót, olyan szép. S nagyon jól teszi az utazó, ha itt megáll. Ugyanis a magtártól balra található egy másik, pazar épületegyüttes : a Szent Kereszt templom és a Wenckheim – kripta. Az egészet körbeöleli egy csodás park, s csak ámultunk a sok élénk táruló szépségen.

Doboz, magtár

Vésztőn az emlékpark zárva volt, de távolról ráláttunk, majd máskor ezt is megnézzük. A szinte néptelen tájon elkanyarogtuk Fancsikapusztrára, ahol megnéztük a romos állapotában is szép egykori kúriát. Ezt követően benéztünk Körösnagyharsányba is, az egykori vasútállomásra. Tovább haladva kisvártatva feltűnt a Körösszegi vár tornya, ez volt a következő megállónk. 

Fancsikapuszta, kúria

Abban nem voltam biztos, hogy közel tudunk majd menni a határszélen lévő lakótorony romhoz, de megpróbáltuk. Berekböszörményben a Csonkatorony utcán kimentünk a falu végéig, onnan a mezőgazdasági utakon toronyiránt mentünk a várhoz. Mivel a vár egészen a határon van, mielőtt egészen közel mentünk volna, behatároltam a határvonalat. A kocsit egy nagy tisztáson hagytuk, kb 50 méterre a határtól, és gyalog sétáltunk el a határjelig. A vár innen is jól látszik, sokáig gyönyörködtünk benne.

A következő település Nagykereki volt, itt a Bocskai várkastélyt kerestük fel. A szinte néptelen településen igazi vidéki csend fogadott, és a kastélykertet is nyitva találtuk. Bár a közelmúltban renoválták a kastélyt, már néhol kikezdte az idő. Körbesétáltam az ódon falakat, néhol belesve az ablakon.

A várkastélytól egyenesen Pocsajra mentünk, ott is az állomásra. Bakancslistás volt a Debrecenből  ide költöztetett Mdmot mozdony meglátogatása.

Mivel hazafelé tartottunk, még befutottunk Debrecenbe egy villámlátogatásra. Legközelebb a Hortobágyon pihentünk meg, sétálva kicsit a vásárban, és újra megcsodáltuk a Kilenclyukú hidat.

Nem volt már aznapra más hátra, mint hazajutni és kipihenni az utazás fáradlamait.

Békéscsaba a kisvasúti emlékhely

Határszéli vasúti őrház 

Doboz, falubelső

Kondoros kastélypark

Gyula, parti sétány