Zsörk felfedezését is terveztük már egy ideje, egyszer még próbát is tettünk a látogatással. Akkor Pápateszér felől indultunk neki, de az összevissza tekergő utak egy sűrű csalitosba vittek, amin nem tudtunk átkelni. Az igen régi település, amely már az 1200-as évek közepén létezett, majd a török korban elnéptelenedett, később egy ideig szőlő termesztés helyszíne volt. Állandó lakosai időközben elmaradoztak, földjeit a szomszédos település lakosai vették művelés alá.

A településre nem vezet köves út, még rendes földút se nagyon. Inkább csak a gazdák munkagépei által kitaposott nyomvonalak vezetnek arra.

A legkönnyebben Bakonyszücs felől érhetjük el a néhai települést gyalog, vagy terepjáróval. De csak jó időben, amúgy könnyen a sárban ragadhatunk. A Kossuth utca vonalát követve, elhagyva a lakott részeket, a dombos tájon kanyargó csapások elvezetnek minket  a ligetes erdőben bujkáló egykori településre. De addig is van mit nézni, a dombtetőkről mesés a kilátás, bármerre nézünk. Zsörkre beérve egyből régi présházakba botlunk, melyek némelyike rendezett, és zárt. De találunk olyat is, amelyik nyitva van, s beleshetünk titkaiba az ajtón keresztül. Elszórtan vannak házacskák, néhány rom, és pár művelt telek is található itt. A kanyargó utca egyszer csak elvezet a templomig.  A templom üres, ajtaját rács védi, de maga az ajtó a zsanérokról félig leszakadva, ferdén lógva enged bepillantást a kopár belsőre.

Zsörk elhagyott is, meg nem is. Vannak itt romok, omladozó házak, de vannak rendbe tett porták is, amelyekben senki sem lakik. Leginkább a múlt szellemei, kísértetei tanyázhatnak erre. No és persze a túrázók, akik néha magányosan vagy csoportosan verődnek ide, erre a félreeső helyre. Néha megfordul erre néhány gazda is, rendbe szedni a legelőket, valakik gondoznak pár házat is. Legtöbbször azonban csak a szél zúg a fák között, madarak trilláznak a lombokban, és virágok illata száll a dombok közötti csendben.

Amikor átverekedtük magunk a sáron, a templomnál épp túrázók csapata pihent. Távozásuk után bejártuk a keszekusza települést, élveztük az itteni hangulatot. Később úgy döntöttünk, hogy Pápateszér felé megyünk tovább, de az út újra átjárhatatlan bozótba vitt, így arra mentünk vissza, amerről jöttünk.

Egy kicsit autókáztunk a környéken, majd a Csárdapusztai Kossuth-kápolnánál kötöttünk ki. Annak idején Kossuth Lajos itt tartotta az eljegyzését Meszlényi Teréziával.   A kápolna szépen rendbe van téve, de mellette egy romos épület csúfoskodik a gazban. 

Tovább haladva az úton elérkezünk egy vízfolyáshoz. A Bánya-ér partján egykor több malom is dolgozott, legtöbbnek már csak a nyoma látszik. Van azonban olyan is, amelyiket rendbe hozták. Pápateszér környékén 25 malmot jegyzett fel a történetírás, ebből csak a Bánya-éren 14 dolgozott egykor. Mi a Stankovics malomnál álltunk meg, ami még éppen áll, de nagyon romos. Nem kell már sok hozzá, és csak egy kupac tégla marad a helyén. Jelenleg csak őzek tanyáznak a kertjében és a múlt emléke.

Addig kalandoztunk a környéken, amíg a különleges és megkapó Súrra nem értünk. Súron mindenképp meg kell állni az utazónak, mert nagyon sok szépség és érdekesség van itt. A táj csodás, s a település feletti dombtetőről belátni az egész vidéket. Némely része egészen új a takaros kis településnek, más részén meg megállt az idő. Van itt látványosságokat ígérő és a környéket bemutató térkép, de akad itt hosszú évek óta bezárt Áfor kút is…

Biztosan több van Súron és a környékén, mint ami elsőre látszik, így ide is érdemes lesz majd visszatérni.

Utazásunk a Csókakői vár alatt ért véget, ahol ettünk egy kései uzsonnát. A vár és környéke kellemes pihenőhely, sokszor időztünk már ezen a nyugalmas helyen. A padokon ülve gyönyörködhetünk a  fölénk magasodó várban, vagy éppen a sziklafal formáiban, miközben jóízűen falatozunk.