Tapolcára már érkeztünk a Balaton felől, jöttünk Sümeg irányából és a 77-es útról is megközelítettük néhányszor. No persze, (hogy a legfontosabb ki ne maradjon), vonattal is volt már célállomásunk, nem is egyszer.

Az idejövetel célja sokféle volt: jöttünk Nohab találkozóra „fogathajtással” egybekötve, vagy csak sima nosztalgia út okán, de az időszakos Ikarus találkozó is csalogatott már ide minket. A sok látogatás alkalmával a város lassan megszerettette magát. Ez idáig egy indok maradt ki: Tapolca meglátogatása csak önmagáért. Most április elején aztán erre is sor került.

Feleségem a lehető legjobb helyen kerített szállást számunkra: a város kellős közepén! Az ablakból a tiszta vízű és pontyoktól hemzsegő Malom-tóra láttunk rá, a sétány mellett fűzfák hajladoztak a szélben, s a szökőkút csobogása behallatszott a szobába. A régi malomból kialakított szálloda minden igényt kielégít, s közel van minden látnivaló. Bármerre is indulunk el, a kis ékszerdoboz kincseibe botlunk. Körbe sétálhatjuk a tavat, s közben szemügyre vehetjük a középkori eredetű házakat.

Felsétálhatunk a festett lépcsőn, hogy megkeressük a Kiskirálylány szobrát, de visszafelé, a tóhoz sétálva is akad még pár szép szobor. A másik irányban a vár romjait járhatjuk be, és sétálhatunk a sétányon is, megpihenve a fák alatt. A nagy malomkeréknél érezni a tóból lezúduló víz erejét, s hallani a megnyugtató zúgást. A tó és környéke minden év és napszakban csodálatos látványt nyújt, az esti díszkivilágítás is pazar. Számos vendéglátóhely várja a kirándulókat, s akár a vízen is ebédelhetünk, este pedig ugyanitt szinte lebegve választhatunk a gazdag menüből.

Természetesen nem csak a Malom-tó környékén érdemes nézelődni, akad messzebb is látnivaló. Miután kigyönyörködtük magunkat, elugrottunk Szigligetre, egy kis Balaton parti nézelődésre. Tapolcára Keszthelyen keresztül értünk vissza, ugyanis ott vártuk be a naplementét. Tapolcán aztán nem bírtuk megállni, hogy ne csodáljuk még egy darabig az esti fényeket a vízen ringó teraszról, koktélok társaságában.

Másnap aztán a kötelező állomási látogatással kezdtük a napot, meglátogattuk a Négyeskét. A nemrég ide szállított másik Nohab a fűtőház rejtekében volt, abból semmit se láttunk.

Tapolcát Sümeg irányában hagytuk magunk mögött, célba vettük a híres várat, ahol több, mint tíz éve nem jártam. Sümegen persze többször is voltunk, sokszor érintettük az utazások során, de most jött el az ideje a vár meglátogatásnak.

A kora délelőtti időpontban még nagyon kevesen voltak, így zavartalanul sétálhattunk fel a várig. A kaptatón felfelé haladva apránként nyílik meg a táj, miközben az erődítmény tömbje felettünk tornyosul. A várhegy oldalában szamarak legelésznek, ügyesen egyensúlyozva a meredélyen.

Az erődítmény a közelmúltban átesett egy kis átalakításon, de ezt szerintem sikerült jól megoldani. A kiállítóterek tartalmas anyagot tárnak elénk, szépen elvisznek a vár fénykorába. A várfal jól bejárható, a kilátás pazar. Alaposan szemügyre vettünk mindent, s egy kávé mellett pihentük ki magunk. Lassan aztán elkezdtek tömegesen érkezni a turisták, így lassan búcsút vettünk a vártól. Csodás élménnyel lettünk gazdagabbak.

Sümegen azért akad bőven más látnivaló is, ezeket mind ismertetik a várhoz vezető úton. De mi azért hagytunk még magunknak felfedezni valót, biztosan jövünk még erre!

Még nem hazafelé indultunk, hanem ismét felkerestük a Zalaszántón lévő Béke Sztupát. Az oda vezető út ismét tömény medvehagyma illatban úszott, az erdő pedig madárdaltól volt hangos. Egyszerűen megunhatatlan ez a mesebeli erdei környezet. A sztupa szomszédságában beleshettünk a lelki gyakorlatok és imák egyikébe. Ilyennek sosem voltam részese, egészen felemelő volt. Körbe jártuk a helyet, vettünk kis vásárfiát is, aztán lassan mentünk tovább.

Bár hazafelé indultunk, de nem a legrövidebb úton, hanem a Balaton déli partja mentén haladtunk. Balatonberény strandján tartottunk egy kis nézelődős-tízórais pihenőt, majd a part vonalát követve haladtunk hazafelé.

Sikerült ezt a két napot tartalmasan és feltöltődve eltölteni, szép élményekkel telve érkeztünk haza.

További képek: