Fém és üveg

Folytatva a megkezdett sorozatot, kalandozzunk el a múltba, a fém és üveg világába. Amikor azon ügyködtem, hogy az objektív parkomat szélesítsem, hozzám került egy igen masszív objektív. A Pentacon 200 mm , f4 objektív már ránézésre is tekintélyt parancsol. Kézbe véve már a tapintásból érezni, hogy itt van anyag bőven. A fém és üveg felhasználásával épített szerkezet időtálló, főleg, hogy egy párnázott tokban tölti a napjai nagy részét.

Az én példányom végén M42 csatlakozás van, így egy sima átalakítóval tettem fel a gépre. A cucc mentes minden elektromosságtól, érintkezőtől. Könnyen tisztán tartható, alig porosodik. Bár van súlya, jól kezelhető.

A képi világáról, belső felépítésről sokan írtak már, újat nem tudok mondani róla. Nekem nagyon tetszik, széles tartományban éles, és a háttér elmosása is csodás. Bármilyen vázra feltehető, a csatlakozás szabadon cserélhető. Egy próba fénymérés és EV korrekció után ámulatba ejtően éles képeket készíthetünk vele. Igazán a csodás napsütést szereti, akkor mutatja meg a legjobb formáját. Használatához elég nagy tér kell, a szabadban érzi jól magát. Csak azért nem lakik a fotós táskában, és hurcolom magammal mindenfelé, mert sokat nehezít a felszerelésen.

Ami a legjobb benne, a csodás képeken túl, hogy általában van elérhető belőle a piacon, és az ára sem nagyon megy felfelé. A mai objektív árakhoz képest, szinte bagóért adják.

Vásárláskor érdemes megnézni a lamellákat, karbantartás hiányában összeakadhatnak, kívánatos átmozgatni az egész szerkezetet. Egyes példányokon gomba is előfordul, de nem kell lemondani róla, van aki rendbe szedi ezeket az öreg darabokat.

Egy garázsvásáron a kezembe akadt egy, az előzőnél sokkal kisebb méretű, de szintén csupa fém és üveg objektív, ami ugyancsak kedvelt a fotósok körében. Számtalan változata létezik, a gyártás során módosult rajta pár dolog. Szerintem a Jupiter 11 4/135 –ből az ezüst színű a nyerő. Kialakítása is érdekes, ha kicsit messzebbről nézzük, olyan, mint egy gépalkatrész. Amikor kivettem a kacatok közül feltűnt,hogy lazán illeszkedtek az elemek, csörgött – zörgött, ahogy megráztam. De megvoltak rajta a kupakok, az üvegeket megvizsgálva sem láttam hibát, és 500 forintot kértek érte. Úgy voltam vele, akár még dísznek is megéri, így elhoztam.

Otthon aztán kicsit rendbe szedtem, megpucoltam és meghúztam a laza csavarokat rajta. Mivel ez is M42-es csatlakozású, nem okozott nagy gondot feltenni a vázra. Az elkészült képeket nézve, az élességre nem lehet panasz, kicsit fakók a színei, és ez is ragyogó napfényben van otthon. Ellenfényt nagyon nem kedveli, másban van az erőssége. Egyszerű szerkezete van, mindene könnyen mozgatható, és finoman lehet szabályozni. Igazi vintage optika, régies kép világgal. A mérete és súlya nem akadályozza akár a napi használatot sem, ez a példány beköltözött a fotóstáskába.

Aki szeret kísérletezni, kedveli a régi objektívek képi világát, hangulatát, annak bátran ajánlom a fenti két objektívet. Mindig akad belőlük a piacon, és kis ráfordítással lehet egy izgalmas fotós eszközünk!