Nyim határában, a Kási várnál
Időről időre visszatérünk a Balatonhoz, mert minden időben csodálatos, így a januári felhős, ködös, fagyos idő sem tartott vissza az utazástól.
A kedvenc strandunkon kezdtük a kirándulást, ahol mélyeket szippantottunk a friss levegőből. A Bercsényi strand akkor is kellemes hely, amikor csak a vadkacsák lármáznak a hideg vízben.
Innen átmentünk a Gumirádli szabadstrandra, amely szintén mesés a maga egyszerű, eldugott módján. Itt ettük meg a parton az otthonról hozott szendvicseket, majd átgurultunk Siófokra megnézni az új, gomba mód szaporodó, luxus apartmanházakat.
Aztán délnek vettük az irányt, s addig tekeregtünk a falvak között, amíg Nyim településére nem jutottunk. Megnéztünk a csendes kis falut, és a faluvégen lévő közösségi térnél kötöttünk ki. Van itt kemence, játszótér és padok, valamint innen indul egy tanösvény.
Régóta terveztük, hogy a közelben lévő, egykori földvárat megnézzük magunknak. Neki is vágtunk a falu végén induló erdei útnak, mely nem éppen bizalomgerjesztő. Errefelé vagy gyalog, vagy terepjáróval indul el az utazó. Nekieresztettem a kocsit a meredek oldalfalú erdei kaptatónak, melyre szépen fel is kapaszkodott. A tetején helyi erdészekbe botlottunk, akiktől megkérdeztük, hogy jófele megyünk-e? Elmagyarázták, hogy merre menjünk tovább, s figyelmeztettek, hogy az út nem éppen sztráda minőségű. Hasznos is volt az útbaigazítás, ugyanis a térkép kissé pontatlanul jelezte a vár helyét. Kezdetben a sárga jelzést kell követni, a szántóföldek peremén a dombhátakon. A táj változatos, erősen szabdalt, s messzire ellátni a földek felett. Az egyik dombháton egy magányos, kiszáradt fa magasodik, elképesztő látványt nyújtva. Meg is álltunk fotózni, amikor észrevettem egy hatalmas madarat az egyik ágon. A kiszáradt fa egyik ágát egy rétisas használta pihenőnek. Amint zavarni kezdte közelségünk, elegáns mozdulattal szárnyra kapott és méltóságteljesen elrepült.
Még soha nem láttam sast a természetben, s annyira lenyűgözött, hogy le se fotóztam…
A fa, amelyen trónolt, Patkó Bandi fájaként ismert errefelé. Állítólag a betyár ez alól a fa alól kémlelte a környéket.
Tovább haladtunk az úton, s jócskán elhagytuk a vadkerítéssel kerített helyet is, ahova a térkép a várat helyezte. Megtaláltuk a várat jelző kis táblát is, és innen a piros jelzést követve, egyre elhagyatottabb erdei utat követve jutottunk el a földvárig.
Itt meglepetésünkre találtunk egy kis pihenő helyet, információs táblával kiegészítve.
A kási vár (előfordul Kási-vár és Kásivár alakban írva is) Somogy vármegye egyik középkori emléke. A Nyim község külterületén található vármaradványok egy meredek oldalú domb tetején találhatók, ma erdővel benőve.
A vár a korai Árpád-korban épült, valószínűleg a Csák nemzetségnek a környéken megtelepült ősei építtették; ezt a nemzetséget később többször említették a források, mint a vár alatti Kás település birtokosait. A 15. század elején a hegyet egy latin nyelvű szövegben így említették: mons Nagheg, in quo locus castelli haberetur, azaz „Nagyhegy, ahol egy vár helye van”. 1424-ben Kás birtokosaként a vértesszentkereszti apátságot nevezték meg, majd 1428-tól a Rozgonyi családé és a torvaji Ugronoké lett.
Mivel a 13. századtól, főleg a tatárjárástól kezdve a vár igen korszerűtlennek minősült, ettől az időszaktól kezdve semmilyen fontos szerepe nem volt.
A vár Somogy vármegye északkeleti részén, Nyim község külterületén található egy meredek oldalú dombnyelv északi végén, a Kási-puszta és Szent László monostora-puszta közötti völgy déli oldala felett.
Központi platóját több árok és sánc veszi körül, ezek nagyjából koncentrikus, bár kissé elnyúlt köröket alkotnak. Az igen meredek falú, feljáró nélküli, mesterséges kialakítású plató (központi vár) hosszabb átmérője 29, rövidebb átmérője 21 méter, területe 0,08 hektár, míg a vár teljes mérete 95 m × 90 m, területe 0,63 hektár. A központi vár körüli árok a csúcshoz viszonyítva 9–10 méter mély, szélessége 7–8 méter, és ezt egy 2–5 méter magas sánc öleli körbe. A sáncon kívül újabb árok húzódik, ez 2–3 méter mély és 7–14 méter széles.
Az északi oldali lejtőn még egy 60 méter hosszúságban vonuló vízszintes, mesterséges terasz húzódik, míg a keleti oldalon egy hasonló, de csak 35 méteres védvonalat létesítettek. A központi várat körülölelő második árkon egy töltés vezet át a nyugati oldalon, de nem lehet tudni, hogy ez a várral egy időben készült-e.
WIKI
A vár sáncai jól látszanak, s a központi rész gúlája is jól elkülönül. Óvatosan bejárhatók a sáncok, és a belső részhez is fel lehet kaptatni. Bár mindent visszahódított az erdő, még jól kivethetők a védőművek.
A várnál hatalmas a csend, a téli erdő tompa zajain kívül csak a szél zúg a fák között.
Az avaron lévő hótakaróban rengeteg állat lábnyoma látszik, vadban gazdag a vidék.
Visszafelé már nem tűnt olyan kalandosnak az ide vezető út, a sas sem tért vissza a fára. Lassan hazafelé vettük az irányt, jónéhány olyan települést útba ejtve, ahol még sosem jártunk ezelőtt.
Mezőkomárom református temploma
