Volt két kis kápolna elmentve a feljegyzések közé, amelyeket szerettem volna megnézni. Az egyik szégyenlősen rejtőzik, a másik egy pincesoron található a Balaton közelében. A messzebb lévő, és nem annyira ismert, Sümeg melletti kápolna felkeresésével kezdtük volna a kirándulást, de előtte még az esős időben beugrottunk a nagy kedvenchez, a taliándörögdi romtemplomhoz.

Az eső és a meleg hatására az erdők hatalmas felhőket pipáltak ki magukból, s minden párában úszott, de a romtemplom így is varázslatos, megéri felkeresni.

Innen már nem volt messze Tapolca, ahol még elkaptuk a 19-es Nohabot, amint pihenőjét töltötte. Nemsokára már Sümeg előtt robogtunk, a fellegvár lassan kibontakozott a homályból.

A várost elhagyva a Tarányi család volt birtokán találjuk a kápolnát. Az útvonaltervezők is ismerik, jelzés alapján is eltalálni ide. Bár könnyű rátalálni, mégis csak az utolsó pillanatban bukkant elő a rengetegből. A kápolna közvetlen közelében meghagyták az erdőt, s mint egy igaz ősrengeteg, úgy öleli körbe a dús növényzet a szép kis épületet. A kápolnát 1911-ben, neogót stílusban építették, s mint temetkezési hely szolgálta a Tarányi családot. A család kastélya is a közelben van, ma egészségügyi intézményként működik.

Az épület zárva van, s jó ideje nem járt bent senki. Belesve látszanak az eredeti padok, s egy csodálatos szobor őrzi az itt nyugvók álmát.

Amikor ideértünk, éppen elállt az eső, pont annyi időre, míg a drónt fel tudtam küldeni pár kép elkészítésre.

A következő kápolna Lesencefalu kis kápolnája volt, amely a XVIII. században, barokk stílusban épült. Igazán apró kis kápolna, nem látogatható, de igazi éke a vidéknek. Tovább autóztunk a ködbe burkolózó dombok között, az egyre színesedő fák tövében. Igaz, nem egyenesen, de a Balatonnál lyukadtunk ki, s a Keszthelyi mólón pihentünk egyet. A szezon már lecsengett, a tömeg nagy része már eltűnt, de a szépség, a hangulat az itt maradt. Igazából nekünk a főszezon után kezdődik az idény ennél a csodás tónál.

Lassan, kényelmesen haladtunk a parti utakon, benéztünk Fehérvárra, s a következő pihenőnk a Velencei-tó partján volt, még éppen világosban.

Ezen a kiránduláson valójában az utazásé volt a főszerep, melyhez a kezdődő ősz színeiben pompázó természet, a Balatonfelvidék és a csodálatos tavaink adták a díszletet, két romantikus kápolnával.