A címet olvasva sokaknak bizonyára beugrik, hova is tértünk be egyik délután. Visegrád szintén a kedvelt célpontjaink közé tartozik, minden évszakban megfordultunk már itt. Csodáltuk az erdőket, a lassan hömpölygő folyót, s a tájképet uraló fellegvárat. Hol a parti úton, hol a hegyi kanyargóson közelítettük meg, de volt, hogy a túlpartról fotóztuk a meseszép látványt.

Egészen mostanáig viszont kimaradt a visegrádi palota meglátogatása, így a hétvége egyik délutánján, izzasztó hőségben bepótoltuk ezt a hiányosságot. A bejáratnál nem kellett tolongani, s bent is kevés volt a látogató, ezért alaposan szemügyre tudtuk venni kedvenc királyunk, Mátyás egykori lakhelyét. Igaz, a palota története, és építésnek ...

Bernecebaráti temploma, az útról nézve

Az elmúlt hétvégén, mivel Josie, az autóm felépült a betegségéből, el is vittük egy tesztkörre. Az első célpontunk a Királyréti kisvasút volt, melynek meglátogatására már régóta készültünk. Olyan jól sikerült időzíteni az érkezésünket, hogy csak át kellett szállni a vonatra, s már úton is voltunk.

Indulásra készen

Kicsit zajos, kicsit rázós, de jó hangulatú utazásban volt részünk, változatos környezetben. A vonat hol házak között, hol erdőszélen, hol egészen az erdőbe bújva, patak partján haladt célja felé. Érdekes volt látni, hogy a vonatból szinte be lehetett látni szobákba, sőt, talán a függönyt is meg lehetett volna simítani egy kis nyújtózkodással.